Földszint

Nem a harmincas évek egyik filmsztárjáról, hanem a francia burgonyafajta dél-fejér megyei inkarnációjáról van szó.

Augusztus végével érett meg igazán a helyzet a paradicsom befőzésére. Valószínűleg a paradicsom is a szőlőhöz hasonlóan működik: a meleg nappalokon szépen érnek a gyümölcsök, de a hűvösödő éjszakákon a savak és az aromák is jobban megőrződnek, mint nyár közepén.

A strandok büféi, éttermei „nemzetközi” kínálatukkal inkább a turisták biológiai szükségleteinek kielégítését, mint a gasztronómiai örömködést szolgálják, de ezektől eltekintve sok a helyi klasszikus alapanyagokra építkező (sok esetben a Gault Millau által is jegyzett, akár 1-3 sapkás) vendéglő.

A téliszalámi kultikus eledelünk. Gyerekkoromban szüleim lehetőségeinek függvényében került az asztalra; az egyetemista lét kirándulásai során az üveg Unicummal a hátizsák legpraktikusabb tartalmát, emellett egy csipetnyi Magyarországot jelentett egy kis rúd belőle. Sajnos a hagyományos Pick, Herz márkák minősége az utóbbi években erősen megkopott. Ismerősökkel nemrég kóstoltunk néhány sört és bort, s előételnek némi téliszalámit is az asztalra tettünk, nemzetközi kínálatban.

Ritkán fordul elő, hogy két egymást követő évben ugyanazok a paradicsomfajták kerüljenek a kertbe. Többnyire akad valamilyen újfajta mag, amit az ember szívesen kipróbál. Idén találtam az ebayen egy jóáron postázó angol magküldő vállalkozást (Premier Seeds Select, mint ahogy a korábbi paradicsomos posztban is írtam), így a tőlük rendelt magokon, és a Benikuty-féle ökörszív-palántákon alapul a választék. Augusztus eleje óta már a legtöbbön van érett termés, így mostanra sikerült a „pudingpróbát” is elvégezni…

Oda kell figyelni, nem mindegy, hogy melyik hentesnél mit vesz az ember, mondta kalauzunk, István. Már ha nagyon jót akarunk venni. Ugyanis a rendszerváltást követően, a korábbi hentesdinasztiák leszármazottai  nem átallottak a családi hagyományokat néhány termékre koncentrálva feléleszteni.

Ha szerzünk néhány palántát, még ültethetünk brokkolit. A nagyobb fagyokig valószínűleg lesz ideje termést hozni.

1994 környékén, amikor végtelen szerpentineken, végtelen konvoj közepén araszoltunk, hogy a kilenc órás út végén megérkezzünk a turisták, a beton és a kabócák paradicsomába, más kép alakult ki bennem Isztriáról, mint amit mostanában tapasztaltam.

Azóta szinte évente megfordultunk Horvátországban, de mindig Rijekától lefelé vettük az irányt. Tavaly úgy gondoltuk, a híres „velencei” városokért cserébe megkockáztatjuk a kívánatosnál több betont és nagyobb tömeget – és kellemesen csalódtunk, sőt, idén is visszatértünk.

88 erotikus vajdasági népmese.

Van egy antikvárius ismerősöm, néha igazi gyöngyszemekre hívja fel a figyelmemet, ha betérek a Lónyai utcai üzletébe. Ilyen ez a könyv is.

Rebesgetik, hogy a népmesékben nem is a szőlő levele kerek, hanem valami egészen más, csak a gyerekek kedvéért ferdültek/finomodtak a történetek a korhatár nélküli hallgathatóság szintjére.

Inkább 25, mint 30 fok, néha egy-egy eső – a mostani, strandolás szempontjából rossz idő, zöldségeink számára általában optimális. Ugyanakkor a néhány milliméter csapadék ne tévesszen meg bennünket: néhány centiméteres földrétegen nem jut túl, növényeink gyökere szinte semmit nem tud hasznosítani belőle - ilyenkor is öntözni kell őket.

Nyáron általában az öntözés jelenti a legfontosabb feladatot a veteményeskertben.

Bár a mostani, átlagosnál visszafogottabb időben nyilván kevesebb vízpótlásra van szükség, felnőtté vált növényeink sokkal többet nedvességet párologtatnak, mint kiskorukban.

Néhány dézsa vagy négyzetméternyi növény felett érdemes elgondolkodni, hogyan lehetne az öntözést minél kevesebb kézimunkával megoldani.

Szép látvány a gondozott, minden kósza gyomot nélkülöző, mindig frissen kapált veteményes - de ne feledjük, a legtöbb zöldség ősei nem a puszta földön, hanem más növények, fűfélék között nőttek.

Házikertben, ahol a méretek lehetővé teszik, a talaj takarása, más néven mulcsolás nemcsak a mi munkánkat csökkenti jelentősen, de a növények is örülnek neki.

A veteményes mulcsanyaga – átlagos kertben - leginkább lenyírt fű lehet: egyrészt sok van belőle, másrészt – pl. fafajták leveleivel szemben - semleges a talajra, a növényekre nézve.

Mulcsolni nagyon egyszerű: fogjuk az anyagot, és minél vastagabban (5-10 cm) letesszük a földre a növények köré.

Hol volt, hol nem volt egyszer az emberiség, aki hosszú évszázadok óta nemesítgette, szelektálgatta az önfenntartását szolgáló növényeket, hogy minél tartalmasabb, ízletesebb élelmiszert nyerjen belőlük. Aztán született egyszer egy növénynemesítő, aki rájött, teljesen mindegy, milyen élelmiszert szeretnének az emberek vásárolni, úgyis azt vesznek, amit kapnak, tehát a növénynemesítés céljait elsősorban a termelőktől kell megkérdezni.
Ők azt mondták, legyen a paradicsom tetszetős, mosolyogjon az emberekre a habtálcáról; ne kapjon betegségeket, hogy ne legyen olyan macerás termelni; bírja jól a szállítást, sokáig a tárolást, hogy a boltos szívesen rendelje; az íze, állaga mindegy, hogy milyen.

Azóta a paradicsom szabályos kerek, nejlonszerű héján csak szamurájkarddal lehet keresztülhatolni, íze nincs, állaga kásás.

Borús, felhős ég, néha esik pár csepp eső - a legjobb idő palántákat ültetni. Ráadásul május közepe van, egyébként is ilyenkor kéne. Ha nincs, a piacon vehetünk.

Anyósom szokott mesélni a többé-kevésbé régi idők hagyományos, mai szemmel sokszor bizarr ételeiről, amelyeknek a környék, a Vág, Nyitra és több kisebb folyó által szabdalt Komáromi-síkság termékeny talaján nőtt zöldségek és a kamrában lógó füstölt disznóságok az alapjai.

A fűszerpaprikás kalácsról csak hírből hallottam, a dinsztelt hagymával töltött, paprikás lével tálalt gombóccal, és a „sült papriká”-val, azaz a zsírban, füstölt sonkával, habart tojással megpirított, vastag zöld húsú, változóan csípős paprika-szeletekkel találkoztam is. De a legérdekesebb számomra a salátafőzelék.

Nemsokára itt az év századik napja – amikor is a hagyomány szerint a tökféléket vetni kell. A cukkini, patisszon, vagy a főző- és sütőtök talán a legalkalmasabb növények arra, hogy az ilyesmivel korábban nem foglalkozó kerttulajdonos első saját zöldségeit teremjék: a más célra kialakított kertben is egyszerűen elhelyezhetők, nem igényelnek különösebb ápolást, és nyár elejétől ontják ízletes terméseiket.

Nagyon kíváncsi voltam, milyen a Gasper által említett orosz horcsica, és a nagypapi által említett, Aldi-féle igazi kremsi. Vettem, kipróbáltam.

Közeledik a február vége – bár most még tíz centi hó az udvaron, itt az ideje a paradicsom- és paprikapalánták elvetésének. Ha csak néhány tucatra van szükség, nem kell hozzá üvegház - elég egy napsütötte ablak.

Családi okok miatt elég sokszor utazunk Szlovákiába. Bár a globalizáció, a nagy élelmiszergyártók univerzális kínálata miatt nincs nagy különbség van az ottani és a hazai hipermarketek kínálata között, akad néhány dolog ott, ami nálunk (már) nincs.

A zöldségek is növények. Lehetnek szépek, vagy csak egyszerűek – viszont az esztétikai élménynél többet is nyújtanak, és gondozásuk egyszerűbb, mint sok dísznövényé.

Milyen zöldséget érdemes termelni?

Hogy kell zöldséget termelni?

1. Ha nincs még veteményesünk, keressünk neki helyet. Azt szokták írni a szakkönyvek, hogy a kert legnaposabb részét válasszuk. Bár ez logikusnak tűnik, az én tapasztalatom szerint viszont a legtöbb növény félárnyékban, vagy szórt árnyékban, azaz laza lombú fák mellett (nem alatt) érzi a legjobban magát, ahol nem éri őket egész nap a perzselő nyári nap. Méretét tekintve, a zöldségágyás praktikusan kb. 3-6 méter hosszú, és tetszőleges szélességű lehet. Az ágyások a lehető legvízszintesebbek legyenek, hogy ne folyjon le róluk a víz. Ha kissé lejt a terület, teraszokat alakítsunk ki, figyelembe véve az ültetendő növények sortávolságát (Pl. ha 60 cm-es sortávolságra szeretnénk ültetni, akkor vagy kb. 80-90, vagy 120-130 cm széles legyen, hogy 2-3 sor elférjen.)

Ha csak néhány tő paradicsomot, vagy cukkinit szeretnénk ültetni, ezeknek szigetszerűen is kialakíthatunk helyet.

2. Alakítsuk ki a megfelelő, tápanyagdús, minél inkább víztartó talajt: terítsünk rá kb. 10 cm vastagon trágyát, és ássuk bele. A trágya legjobb, ha marha-, de lehet lótrágya is, vagy érett komposzt. Friss trágyát nem célszerű használni, mert vonzza a lótetűt, amit aztán nehéz kiirtani. Kis területet feltölthetünk készen kapható termőközeggel is. Frissen trágyázott talajba gyökérzöldséget (répa, retek, cékla, stb. ) és hagymafélét ne ültessünk, mert nem lesz jó minőségű, és nagyobb eséllyel lesz férges. A második évtől valamilyen vetésforgót érdemes alkalmazni: az előző évben trágyázott részre kerülhetnek a friss trágyát nem kedvelő (vagy nem tápanyagigényes) növények.

Tökféléket, dinnyét fészekbe kell vetni: ehhez egy kb. 40 cm átmérőjű, vajdling alakú gödröt készítsünk (kapával húzzuk ki a földet), érett vagy komposztált trágyát tegyünk vissza, úgy hogy néhány cm-nyi földdel befedve, tányér alakú mélyedés maradjon. Ezt kora tavasszal (február-március) megcsinálhatjuk, 1-2 hónappal a vetés előtt (de a vetés előtt közvetlenül is, ha addig minden hétvégénk foglalt).

3. A megfelelő időben vessük el a növényeket. Ehhez tudni kell, mikor, milyen távolra és milyen mélyen kell a különböző növényeket vetni. Egy keskeny, hegyes kapával húzzuk meg először vékonyan a sorok helyét - nem kell feltétlenül, zsinór, vonalzó, körző, GPS hozzá. Én a kapa nyelére alkoholos filccel jelöltem be a leggyakoribb távolságokat (25, 40, 50, 60 cm), és a sorok elejét, közepét ill. végét ennek segítségével jelölölöm meg,  majd ezeket a pontokat igyekszem minél egyenesebben  összekötni. (Mára már lekopott a filc, de abban bízok, nemesítéskor nem mondták meg a növényeknek, hány milliméter távolságra kell állniuk egymástól…)

A sor mélysége is növénytől függ: az egészen apró magokat (pl. répa, petrezselyem, saláták) csak egészen sekélyen, a szerszám nyelével húzott 1-2 cm mély nyomba kell szórni, és nagyon kevés laza földdel betakarni. A nagyobb magokat (borsó, bámia, bab, stb.) legalább 5 cm mélyre lehet vetni. Általánosságban, minél mélyebbre kerül a mag, annál kevésbé szárad ki a talaj körülötte, viszont a kis magokból kinövő gyenge hajtások nem bírnak a több cm vastag föld alól kinőni.

A magok soron belüli távolsága is magok méretével arányos: a nagyobbakat már a végleges tőtávolságra, az apró magokat sűrűn vetjük, majd a kikelt növényeket egyeljük. (A vetőmagok csomagoláson részletesen feltüntetik a szükséges paramétereket.)

Sok növényt palántázni érdemes. Ha már van palántánk, az ültetés gyorsan fog menni...

4. Ezután már csak locsolni, a gyomoktól megszabadítani, esetleg permetezni, majd szüretelni szükséges.
A vízigényüket tekintve, nemcsak az igényelt/eltűrt víz mennyisége, hanem annak eloszlása szempontjából is különböznek az egyes növények: a kabakosok ugyan sok vizet igényelnek, de gyökerük nagy földet sző át, így nem kell gyakran öntözni: 1-2 hetente egy kanna vizet jól beosztanak. Ugyanakkor pl. a sárgarépa, ha nem egyenletes a vízellátása, szakaszosan nő, nem lesz egyenes a széle.

Mind a gyomok, mind a talaj gyors kiszáradása ellen hasznos a mulcsolás: a kikelt növények közötti részt valamilyen anyaggal betakarjuk. Én a lenyírt füvet szoktam erre használni: kb. 10 cm vastagon leterítve, néhány nap alatt szőnyegszerűvé összeszárad, a legtöbb gyom nem tud alóla kikelni – és persze a talajnedvesség sem párolog olyan gyorsan. Emellett a felette lévő termés is tisztább marad, nedves időben kevésbé rothad.

A család egyik közös kedvence az aranygaluska, hideg téli hétvégén sokszor kerül valami tartalmasabb leves után – a Horváthilonka kissé brutális megfogalmazását kölcsönvéve – „ebédtészta”-ként az asztalra.

Az éppen aktuális költségvetési törvényt keresgéltem a jogszabálytárban, amikor az alábbi érdekességre bukkantam:

2008. évi LXIV. törvény
"Communitas Fortissima" - Kercaszomor a legbátrabb faluról

Az Országgyűlés fejet hajt Kercaszomor lakóinak, a falujuk Magyarországhoz tartozása érdekében indított, 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja:
1.§ Az Országgyűlés Kercaszomor védőinek tántoríthatatlan bátorságát - örök emlékezetül - törvénybe iktatja.
2.§ Az Országgyűlés Kercaszomor községnek a „Legbátrabb falu” („Communitas Fortissima”) címet adományozza.
3.§ Kercaszomor község címere a „Communitas Fortissima” jelszóval egészül ki.
4.§ Ez a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba.
 

A példamutatóan rövid, logikusan felépített törvény indoklása: