Oda kell figyelni, nem mindegy, hogy melyik hentesnél mit vesz az ember, mondta kalauzunk, István. Már ha nagyon jót akarunk venni. Ugyanis a rendszerváltást követően, a korábbi hentesdinasztiák leszármazottai nem átallottak a családi hagyományokat néhány termékre koncentrálva feléleszteni.
Marosvásárhely az Erdélybe utazók nagy részének útba esik, érdemes itt egy rövid pihenőt tartani.

A bolttal szemben van két szép szecessziós épület, a megyeháza és a Kultúrpalota, ha már ott járunk, érdemes ezekre is egy-egy pillantást vetni.

Visszafordulva és a főtéren a vár irányába végigsétálva, jobb oldalon találjuk a katolikus templomot (amely ugyan sokkal kisebb, mint vele szemben, az egykori vásártér végében 1934-ben felhúzott ortodox bazilika, de sokkal régebbi is).


Ha viszont jóféle kibédi vékonykolbászt szeretne főzni/sütni az ember, a városi piac
mellett található „Agro Prod Com Dosa” feliratú egységet érdemes felkeresni. Az egyenes, tiszta (talán kissé túlfüstölt) íz, megfelelő, roppanós állag, s így az élmény ebben az esetben sem marad el.

A fenti boltok egyébként modern eszközökkel berendezett, makulátlan tisztaságú üzletek – érdekes, hogy férfi eladót egyet sem láttunk.
Szóval, ha tud valaki egy jó hentest, Marosvásárhelynél Pesthez közelebb, szóljon...