A család egyik közös kedvence az aranygaluska, hideg téli hétvégén sokszor kerül valami tartalmasabb leves után – a Horváthilonka kissé brutális megfogalmazását kölcsönvéve – „ebédtészta”-ként az asztalra.
Kenyérsütőgéppel egyszerű a munka, és az anyósom által a Vág hullámterében, kivadult diófák alól összegyűjtött, finom, aromás diókért is kár lenne, ha megöregednének...
Legutóbb vendégeknek készítettünk egy tepsivel - a képek ez alkalommal készültek -, de egy családnak elegendő egy normál kerek tortaformányi adag.
500 gr liszt (kelttészta készítésére alkalmas)
260 ml tej
30 g vaj (+ a tortaforma kikenéséhez, és a tészta meglocsolásához, mindennel együtt 10 dkg-al számolhatunk)
1 egész tojás + 1 tojás sárgája
20 g élesztő
1 kanál cukor
1 kávéskanál vanília-kivonat
2 csepp citromolaj (vagy némi reszelt biocitromhéj).
1 l tej
4 tojássárgája
8 dkg cukor
2 kiskanál liszt
1 evőkanál vanília-kivonat vagy fél rúd vanília.
A tésztát a hozzávalókból a szokott módon kidagasztjuk és megkelesztjük (ahogy jeleztem, mi a kenyérsütőgép dagasztó-kelesztő funkciójával szoktuk).
Ha a tészta megkelt, kettévesszük, és lisztezett deszkán az egyik felét bő 1 cm vastagságúra kinyújtjuk. A kinyújtott tésztából egy pohár segítségével galuskákat szaggatunk, melyeket lazán, néhány milliméteres réseket hagyva a formába teszünk. Ha megtelt a forma, olvasztott olajjal meglocsoljuk a galuskákat, és a cukrozott dió felét rátesszük. A diót simítsuk el a tetején, hogy a résekbe is jusson.
A tészta másik feléből hasonlóan még egy réteg galuskát lerakunk, meglocsoljuk vajjal és megszórjuk a töltelékkel. (A második réteget kissé jobban meg kell vajazni, mivel a teteje sülés közben szárad.)
Az egészet egy jó félóráig meleg helyen kelesztjük, majd nem közepesen meleg sütőben (160°C) sütjük, amíg kissé megpirul (kb. 30-40 perc).
Amíg sül, elkészíthetjük a vaníliamártást: a tojássárgáját fehéredésig keverjük a cukorral, hozzátesszük a lisztet, a vanília-kivonatot és a tejet. (Ha vaníliarudat használunk, a tejet forraljuk fel először a vaníliával, de ne túl forrón tegyük hozzá.) Az egészet duplafalú edényben, vagy vízfürdőben, folyamatosan kevergetve melegítsük, amíg be nem sűrűsödik (de ne forraljuk fel, nehogy a tojássárgája kicsapódjon).
A recept egyébként a Horváth Ilona féle Szakácskönyv receptjén alapszik, csak tojással, kevesebb cukorral és vajjal készül. Egész tojás a liszt javítása, a kellően laza tészta érdekében kerül bele. Mivel nem kifejezetten desszertnek, hanem szinte főfogásként fogyasztjuk, nem kell túl édesnek lennie, a mártás eléggé édessé teszi. (Nem tudom, más országokban mennyire jellemző, mi szeretjük a szinte-főfogás-leves – édes második kombinációt.)
Tálaláskor egy kevés híg, fanyar gyümölcsből készült (nem túl édes) lekvár, de különösen a kedvencem, az iráni gránátalmapüré (amit mi a márkája után egyszerűen Kambiznak hívunk), könnyebbé teszi és jól megy az ízéhez. Dió helyett lehet pisztáciát (különösen, ha van otthon Kambiz) vagy mogyorót, de akár mákot is használni.