
(fotó: Hapci)
Nyári ebédkalandjaink második része következik.
Előzmények, tudnivalók, apróbetű az első részben.

Van heti menü, 5-6 előételnek, 2 levesnek, szűk 10
főételnek, és 2 desszertnek látszó "falat"-tal (az étlap nincs
kategóriák szerint tagolva), valamint háromfogásos napi fix menü, nagyon baráti
áron. Úgy tűnik, a helynek nem a kreativitás az erőssége, a tételek házi-menzai
klasszikusok, esetleg minimális, inkább tovább-, mint újragondolással - viszont
annyira háziasan előadva, mintha nem is vendéglőben lennénk; a hely kissé
harsány elnevezése ellenére ételeink kiegyensúlyozott, letisztult konyhára
utalnak. A pincér többször is említi, kicsik az adagok, de az előétel körözött,
a főétel lecsós csülök, és a desszert levendulakrémes csokoládétorta nem csak
nagyon jólesik, de ebédre elég is.
ehran: Kenyeret kérésre szívesen hoznak, és nem szerepel a
számlán, mondjuk a minősége váltakozó. Az ételek minősége valóban egy jó
értelemben vett otthoni konyháéra emlékeztet, mindenféle flanc nélkül. Egyelőre
nemigen hirdetik a helyet, szép csendben működget, viszont így is közel tele
van ebédidőben.
Ár: három fogás a heti étlapról 2000-2500 Ft, három fogásos
napi menü: 990 Ft

Alma: A szárnyasraguleves mind méretében (sokkal nagyobb
adag), mind állagában (valamivel hígabb) eltér a Budapesten megszokottól, cserébe
nagyon ízletes, még a citrom hiánya sem fájó. A borjúpörkölt galuskával pedig
hozza a már sokszor kipróbált színvonalat, valószínűleg tényleg borjúból van, s
remek mint mindig. A galuska sem egy órákkal korábban készült, kiszáradtan
megmikrózott ragacs, hanem friss. A zárásként belapátolt két békebeli
palacsinta (túrós, illetve ízes), pedig múltban romantikázásra hívogat. A
csapolt sör korsója 350,- Ft-ért pedig manapság már bombaajánlatnak
minősíthető, s friss, ráadásul fél liter. Pasaréten remek választás, amennyiben
újra egy néhai pártüdülő éttermében akarjuk érezni magunkat. Az orjaleves alumínimum
tálja (amiből vagy 6-8 bőséges tányér kifér) legalábbis biztosan onnan jött.
Ár: három fogás: 2500-3000 Ft
mk: A csemegebolt + bisztró kombináció a Lánchíd budai
hídfője mellett nyílt nemrég, kendőzetlenül a vastagabb pénztárcájú / igényesebb
rétegeket megcélozva. Az étlapon két leves és jónéhány főétel mellett
jellemzően a csemegebolt kínálatából készült kóstolók szerepelnek. Bár a
szomszéd asztalra kivitt leves szép nagy adag, előételnek házi padlizsánkrémet
választok - inkább padlizsánízű majonéz, pépesre turmixolva. A főétel burger az
én ízlésemnek kicsit édes bucival érkezik. Szép, nagy, vastag húspogácsa van
benne, jóízű, kissé talán kemény. A madártej nagyon jó. Összességében a hely
"alkalmas" ebédelésre, de úgy tűnik, inkább egy-egy fogás (amolyan
korcsolya) kínálása, a csemegebolt prémium sonka-, sajt-, olajoshal-,
olajbogyó- és egyéb kínálatának bemutatása a fő profil.
Ár: három fogás (leves+főétel+desszert) az étlapról 5000 Ft
körül.

ehran: Az igazat megvallva elfogult vagyok, nekem az egyik
kedvenc éttermem, többszöri próbálkozásra sem ütköztem olyasmibe, ami ellenérzéseket
váltott volna ki belőlem. Példaértékű hely, érződik a folyamatos tulajdonosi
jelenlét, illetve az is, hogy a "saját boltjukat építik", azaz ennek
megfelelő gondossággal kezelnek mindent. Kreatív, jó konyha, keverednek
hagyományos és újszerű fogások. Mindig kedvesek voltak, és az egyéni igényeknek
is igyekeznek megfelelni - ebbe az is beletartozik, hogy akár az ételeket is
alakítgatják a vendég kívánalmainak megfelelően. Az egyetlen negatívum az
ebédmenüzés szempontjából, hogy itt nincs olyan.
A helyben sütött kenyér (a paradicsomos erősen ajánlott!),
és hozzá fűszervaj vagy valamilyen krém igen gyorsan előkerül, ha helyet
foglalt az ember. Előételnek egy igen kitűnő csípős ráklevest választottam,
ráadásul tisztességes adagban is érkezik, veszélyeztetve a desszert rendelését.
Utána egy saját kedvenc következett, amire kicsit vártunk is, annyira frissen
érkezett: galamb szedermártással és zellerpürével. Ismerős fogás, már nyár elején
feltűnt, az akkori kísérőjét, a cseresznyemártást egy fokkal jobban eltalálták,
de annak már nincs idénye, és a hús most is tökéletesre sütötték. Nyáron igen
javallott desszertként a fagylaltválasztékuk, amire érdemes külön is
rákérdezni, mert a konyhában előfordulhatnak a táblán nem szereplő tételek is.
Ár: három fogás: 5500-7000 Ft.
mk: A Telepy utca egy új épületének aljában kapott helyett a
Mester bisztrója, már amennyiben a fogalom kínai konyhára alkalmazható: a
gyorséttermekre emlékeztető, egyszerűen, funkcionálisan, de ízlésesen
berendezett hely nagyobb és kellemesebb, mint egy átlagos kifőzde, de
étteremnek azért nem nevezhető. Az étlapon a szokásos kínai fogások mellett
számos egyedi tétel szerepel - a szokásos kifőzdei áraknál lényegesen magasabb
árakon. Viszont van ebédmenü: néhány leves, kétféle saláta és 6-8 főétel néhány
körettel kombinálható össze. A csípős-savanyú leves nem annyira kocsonyás,
viszont gyömbérdarabokat is találunk benne; a gong-baó tele van mogyoróval, de
cukkini-szeleteket is tettek bele. Szóval, benne van az anyag; az általam
ismert kínai konyhákból nekem ez a legjobb.
Ár: déli menü (leves+saláta+főétel+sima rizs) 800 Ft-tól.

Hapci: A menüben is gyakran feltűnnek prémium alapanyagok, a
kifejezetten ezekre épülő feláras tételek viszont igen drágák. A húsokat
elképesztő perfekcióval készítik, az adagok visszafogottak (bár szerintem
nőttek).
Kiváló kenyeret ingyen kapunk, kapható a menühöz olcsó
ásványvíz és tisztes minőségű, olcsó bor is.
Nekem tetszik a szinte sómentes leves, a főételemben
köretként szereplő, édeskésre hangolt fehérkáposzta viszont nem annyira volt
meggyőző a malaccsászár mellett. A mákos gubához adott vörösáfonya-fagylalt
csodálatos.
ehran: Tényleg nagyon rendben voltak a fogások, a mákos guba
az egyik legjobb volt, amit eddig kóstoltam, mindenféle csavar nélkül, kitűnően
elkészítve. Amit kicsit fájlaltam, hogy az amúgy remek kenyérhez nem hoztak
vajat vagy valami egyéb krémet, így magában szokatlan volt.
Ár: háromfogásos déli menü: 2500 Ft

Hapci: minden fogás jó volt, de egyik se volt átütően
izgalmas, viszont összességében ez a menü ennyiért nagyon jó ajánlat. Az
italokat elég drágán számolják.
Ár: öt fogás 1800 Ft + 10% szervizdíj

Hapci: Az ételek szokás szerint kifogástalanok voltak. Annyi
bánatom volt (a sajátos módon pénzért megszámított kenyér + vaj köszöntő mellett),
hogy az észvesztő kánikulában nem találtam se az étlapon, se a táblán a meleghez
illeszkedő fogást (hideg leves, netán főzelék, kevésbé húsdomináns főétel), így végül tésztát
rendeltem. Erős a gyanúm, a többnyire nekem is túlkapásnak tűnő, de magas
minőséggel párosuló adagokban rejlik a Bock Bisztró sikerének titka, szóval nem
baj, hogy van egy ilyen hely is, ahol jó ételekből akarnak minket túletetni,
nem rosszakból. :)
ehran: A galamb-erőleves elképesztően jó, gyerekkorom emlékeit
idézi, rokonoknál volt hozzá párszor szerencsém, bár nem voltam nagyon leveses,
a galambot szerettem.
Ár: három fogás 5 -7 ezer forint körül.

Hapci: egyik csillagos helyen se volt semmi baj a
minőséggel, és ezúttal a mennyiséggel se, a levesek és húsok adagja például
határozottan nőtt a másfél évvel korábbihoz viszonyítva. Az Onyxszal
kapcsolatban viszont nem tudom elhallgatni, a gasztronómia bizonyos
szegmensében mostanában divatos gyakorlat (az egyik főételben - glaszírozott
marhastefánia narancsos répával és pirított gombával - a szép darab hús mellett
csak pár pinduri gomba és répa található, vagyis gyakorlatilag nincs köret) nem
kedvemre való, különösen egy ebédmenü részeként. Az Onyx átvariált somlóija az
egyik legjobb éttermi desszert Budapesten. (Hapci véleménye részletesen itt.)
ehran: Kitűnő volt az ebéd, bár a választékot tekintve van
egy kis ambivalens érzése az embernek, első ránézésre ugye 2-3 variációból
választhat az ember előétel-főétel-desszert ketegóriában, de gyorsan kiderül,
hogy mindenhol csak egy fogás tartozik az alapára ebédbe, ha a többiből
választunk, azok felárasak, mégpedig elég szépen. Előételnek én is egy ilyen
felárasat szemeltem ki, a tonhalvariációkat yuzuval és ananásszal, és kitűnő
választásnak bizonyult: a tonhal tatár, pácolt és sült formában jelenik meg a
tányéron, amihez kitűnő kísérő volt a yuzuzselé (talán legjobban a sült
tonhallal működött együtt). A krémes a legjobbak között volt, amiket eddig
kóstoltam. A három fogással, és az elején kínált péksüteményekkel együtt
kellemesen laktató is volt az ebéd, a minőségét tekintve pedig azt gondolom,
meg is érte az árát.
Csíki Sándor: Kezdem azon kapni magam,hogy a tökéletes nők
már nem annyira érdekelnek, mint régente, és sokkal inkább azok a lányok,
asszonyok ragadják meg a figyelmem, s képzeletem, akik, bár nem tökéletes
alkatúak, ám mégis akad valami hozzájuk kötődő mozdulat, félmosoly,
hangsúly,akár cseppnyi sutaság is, amely inspirál, emlékeztet, továbbgondolásra
késztet, elvarázsol. Az Onyx ebédjéről jutott mindez eszembe, ahol a csicsókalevesben
a remek tőkehalra emlékszem igazán, bár a leves is kétségtelenül rendben volt.
A főétel marhastefániája szépen elkészített, azonban a harmadik ilyen módon
szépen elkészített hús után, akárcsak a tökéletes nők formás szilikon melleit
érintve, a varázs már könnyen megtörhet. A hús mellé adott narancsos sárgarépa,
a gomba is ízletes volt. A krémes finom mívű, kényeztető, bár ez abban a házban
joggal el is várható. Technológiájában és mívességében is átlag feletti
minőségű ételekből álló ebéd.
Ár: három fogásos déli menü: 3990 Ft + 15% szervizdíj.
Ennél rosszabb nyarunk ne legyen.