Borús, felhős ég, néha esik pár csepp eső - a legjobb idő palántákat ültetni. Ráadásul május közepe van, egyébként is ilyenkor kéne. Ha nincs, a piacon vehetünk.

Ilyenkor már általában nem túl hűvösek az éjszakák, a fagy veszélye elenyésző, a növények jobban fejlődnek ki- (vagy nagyobb edénybe át-) ültetve, mint a kis műanyag pohárban.

Ha valaki nem készített magának palántákat, a piacon vásárolhat. Néhány ötlet azoknak, akik nem akarnak túl sokat zöldségekkel bajlódni, a teljesség igénye nélkül:

Paradicsom: érett paradicsom nem kapható, csak utóérett - viszont szívós növény, nem kell naponta locsolni, könnyen termeszthető. Futó (tehát nem determinált, folyamatosan termő)  fajtával, leginkább koktélparadicsommal érdemes az ismerkedést kezdeni.

Paprika: a zöldpaprika és a fűszerpaprikák (ideértve a chiliket is) termesztése éles ellentétben áll egymással. A zöldpaprika akkor jó, ha kellően nedves a húsa, míg az utóbbiak csak rostosan, cipőtalpszerű állag esetén használhatóak.
Ez utóbbit elérni lényegesen egyszerűbb feladat: arra kell vigyázni, épp ne száradjanak ki a növények. Imádják a szórt árnyékot (ami a ház körül általában gyakoribb, mint a reggeltől estig napsütötte terület), viszonylag nagy tápanyagigényük komposztált marhatrágyával kevert földdel könnyen kielégíthető. A chilifélék szabadföldön kb. gyerektérdig érő, finom levelű, szép növények:

Akár közepes cserépbe is ültethetők. A cseresznyepaprika és a magyar fűszerpaprikák nagyobb termetűek, de ugyanolyan igénytelenek. Az éretten szedett termések napon meg is száradnak, vagy frissen feldolgozhatók (1 rész darált paprikahús, 0,2 rész sóval elkeverve minden hőkezelés nélkül eláll, de vannak szofisztikáltabb módszerek is, pl. a Bűvös szakácson.

Cukkini, patisszon: erről már írtam, egyszerűbb termelni, mint megvenni. Még egyszerűbb magról vetni, de ilyenkor már inkább palántázni érdemes.

Karalábé: ha földbe (nem edénybe) ültetünk paradicsomot, két növény közé egy-egy karalábé-palánta elfér: mire a paradicsom annyira megnő, hogy zavarná a karalábét, addigra az megérik - és frissen szedve az is más, mint néhány nap után a piacon. Ne gigantikus méretűre növőt, hanem korai-középkorai érésűt keressünk.

Zeller: folyamatos nedvességet igényel, de más nyűgje nincs, és késő őszi éréséig folyamatosan terem a húslevesbe zöldet. Persze magát a gumót is megehetjük hamarabb. Rengeteg zöldet terem, tud valaki felhasználási módot rá? Nyugodtan vehetünk szabadgyökerű palántát is; ültetésnél arra kell figyelni, épp csak a gyökere kerüljön földbe (egymástól kb. 30 cm távolságra). Két típusa van: amelyik gumója körben gyökereket fejleszt (rumcájsz-profilúak), és amelyiknek csak alul van gyökere, egyébként szép sima a felületük (kecskeszakállasok). Természetesen ez utóbbiak a jobban felhasználhatóak, pl. a Hegykői ízletes, bevált fajta. (Ellentétben a Prágai óriással, ami gyakoribb, viszont rumcájszos.)

Bazsalikom, csombor, és más egynyári fűszernövények: nem igényelnek különösebb ápolást. Azért ha fonnyad a levelük, öntözzük meg. Különböző elméletek léteznek, hogy ezeket virágzás előtt/után/közben kell levágni és megszárítani - az biztos, hogy a viráguknak teljesen más illata van, mint magának a növénynek, érdemes úgy is kipróbálni őket. Ha árnyékos, de szellős helyre akasztjuk ki a levágott ágakat, zöldek maradnak száradás közben. A bazsalikomból érdemes néhány ágat beérni hagyni, kifejezetten finom, gyümölcsös illatúak a magjai.
A hipermarketekben étkezési célra árult, felnyúlt, laza szövetű cserepes vackokat nem érdemes kiültetni, mert azokat az első napsugár szétégeti - "rendes" palántát érdemes venni.