(fotó: Hapci)
Nyári ebédkalandjaink második része következik.
Előzmények, tudnivalók, apróbetű az első részben.
mk: Az "első magyar falatbár", ahogy magukat
nevezik, az Operettszínház szomszédságában nyílt. A konyhát a Kárpátiából, a
Nők Lapjából és ki tudja, még honnan is ismert Bereznay Tamás séf irányítja;
ezt az információt erősíti, hogy szakácskönyvei kint vannak a tálalópultban, és
ebédünk közben személyesen is megérkezik.
Van heti menü, 5-6 előételnek, 2 levesnek, szűk 10
főételnek, és 2 desszertnek látszó "falat"-tal (az étlap nincs
kategóriák szerint tagolva), valamint háromfogásos napi fix menü, nagyon baráti
áron. Úgy tűnik, a helynek nem a kreativitás az erőssége, a tételek házi-menzai
klasszikusok, esetleg minimális, inkább tovább-, mint újragondolással - viszont
annyira háziasan előadva, mintha nem is vendéglőben lennénk; a hely kissé
harsány elnevezése ellenére ételeink kiegyensúlyozott, letisztult konyhára
utalnak. A pincér többször is említi, kicsik az adagok, de az előétel körözött,
a főétel lecsós csülök, és a desszert levendulakrémes csokoládétorta nem csak
nagyon jólesik, de ebédre elég is.
ehran: Kenyeret kérésre szívesen hoznak, és nem szerepel a
számlán, mondjuk a minősége váltakozó. Az ételek minősége valóban egy jó
értelemben vett otthoni konyháéra emlékeztet, mindenféle flanc nélkül. Egyelőre
nemigen hirdetik a helyet, szép csendben működget, viszont így is közel tele
van ebédidőben.
Ár: három fogás a heti étlapról 2000-2500 Ft, három fogásos
napi menü: 990 Ft
mk: Ez a hely itt maradt valahogy a Régi Szép Időkből, amikor a
környékbeli, jól szituált családok tömegei itt fogyasztották el hétvégenként az
adekvát rántott húst. Nagynéném nyugdíjba vonulása után egy ideig itt
konyhaikisegített, mesélte, egy-egy hétvégére hány száz szelet húst kellett előre
bepanírozni, és bizony szükség volt a hatalmas fagyasztóládákra is. A
sokoldalas étlap választéka most is a múltat tükrözi: zömében mindenféle
rántott szeletek különböző húsokból, brassói, kijevi, borjúpörkölt. A pincérek
is valószínűleg régről maradtak, megjelenésük alapján nem csodálkoznék, ha NDK
sör-bornyitó (Deko) lógna ki a zsebükből. Kedélyesen, de határozottan beszélnek
le a már néhány napos kelkáposztafőzelékről, és elmondják, mi az a néhány
tétel, ami friss. Az orjalevest nagy darab főtt húsos csont társaságában teszik
le a szomszéd asztalra. Hús- és tárkonyos szárnyasragu-levesünk szintén a
régmúltból származó (de már kék csík nélküli) küblikben érkezik. A húslevesnek
ha nem is intenzív, de húsíze van, félkész alapanyagot nem érezni rajta. A brassói
jóízű, némi szalonnával pirított sertéshús, a szokásos fagyasztott, valami
egzotikus szagú (a finomított napraforgóolajnál bizonyára olcsóbb) olajban
kisütött hasábbal. A modernizáció jegyében van önkiszolgáló salátabár, a pincér
mindenkinek azt javasolja; benne cukros-ecetes paprika-, uborka-, káposzta-,
hagymás paradicsomsaláta, és néhány egyéb dolog. Végül is egypontnullás brassóihoz
ezek a legjobbak. Az árak csak a környéken megszokottakhoz képest kedvezőek;
nem irigylem, akinek munkáltatója erre a környékre száműződött.
Alma: A szárnyasraguleves mind méretében (sokkal nagyobb
adag), mind állagában (valamivel hígabb) eltér a Budapesten megszokottól, cserébe
nagyon ízletes, még a citrom hiánya sem fájó. A borjúpörkölt galuskával pedig
hozza a már sokszor kipróbált színvonalat, valószínűleg tényleg borjúból van, s
remek mint mindig. A galuska sem egy órákkal korábban készült, kiszáradtan
megmikrózott ragacs, hanem friss. A zárásként belapátolt két békebeli
palacsinta (túrós, illetve ízes), pedig múltban romantikázásra hívogat. A
csapolt sör korsója 350,- Ft-ért pedig manapság már bombaajánlatnak
minősíthető, s friss, ráadásul fél liter. Pasaréten remek választás, amennyiben
újra egy néhai pártüdülő éttermében akarjuk érezni magunkat. Az orjaleves alumínimum
tálja (amiből vagy 6-8 bőséges tányér kifér) legalábbis biztosan onnan jött.
Ár: három fogás: 2500-3000 Ft
mk: A csemegebolt + bisztró kombináció a Lánchíd budai
hídfője mellett nyílt nemrég, kendőzetlenül a vastagabb pénztárcájú / igényesebb
rétegeket megcélozva. Az étlapon két leves és jónéhány főétel mellett
jellemzően a csemegebolt kínálatából készült kóstolók szerepelnek. Bár a
szomszéd asztalra kivitt leves szép nagy adag, előételnek házi padlizsánkrémet
választok - inkább padlizsánízű majonéz, pépesre turmixolva. A főétel burger az
én ízlésemnek kicsit édes bucival érkezik. Szép, nagy, vastag húspogácsa van
benne, jóízű, kissé talán kemény. A madártej nagyon jó. Összességében a hely
"alkalmas" ebédelésre, de úgy tűnik, inkább egy-egy fogás (amolyan
korcsolya) kínálása, a csemegebolt prémium sonka-, sajt-, olajoshal-,
olajbogyó- és egyéb kínálatának bemutatása a fő profil.
Ár: három fogás (leves+főétel+desszert) az étlapról 5000 Ft
körül.
mk: A hely a Sas utcában, a Stand Bisztró helyén nyílt. Jó
alkalom, hogy békávézzen egyet az ember, a Deák tértől pár perc gyalog,
közelben parkolni nehéz és drága. Déli menü nincs, de van étlap és vannak
táblára felírt napi tételek. Bár a terasz kellemes, egy míting miatt az időm
véges, ezért csak két fogást rendelek. A karalábé krémlevest a tányérba
helyezett fogasszeletre és petrezselyempürére az asztalnál öntik rá. Nagyon
szép, ízletes és jól elkészített fogás. A kacsacomb a májjal, a cukorborsóval
és zöldborsópürével együtt szintén nagyon jó; a kacsa bőre néhol kicsit
túlpirult, de a hús nem száradt ki. Kifejezetten ötletes, kreatív, precíz
konyha - egy jól árazott déli menü jól esne.
ehran: Az igazat megvallva elfogult vagyok, nekem az egyik
kedvenc éttermem, többszöri próbálkozásra sem ütköztem olyasmibe, ami ellenérzéseket
váltott volna ki belőlem. Példaértékű hely, érződik a folyamatos tulajdonosi
jelenlét, illetve az is, hogy a "saját boltjukat építik", azaz ennek
megfelelő gondossággal kezelnek mindent. Kreatív, jó konyha, keverednek
hagyományos és újszerű fogások. Mindig kedvesek voltak, és az egyéni igényeknek
is igyekeznek megfelelni - ebbe az is beletartozik, hogy akár az ételeket is
alakítgatják a vendég kívánalmainak megfelelően. Az egyetlen negatívum az
ebédmenüzés szempontjából, hogy itt nincs olyan.
A helyben sütött kenyér (a paradicsomos erősen ajánlott!),
és hozzá fűszervaj vagy valamilyen krém igen gyorsan előkerül, ha helyet
foglalt az ember. Előételnek egy igen kitűnő csípős ráklevest választottam,
ráadásul tisztességes adagban is érkezik, veszélyeztetve a desszert rendelését.
Utána egy saját kedvenc következett, amire kicsit vártunk is, annyira frissen
érkezett: galamb szedermártással és zellerpürével. Ismerős fogás, már nyár elején
feltűnt, az akkori kísérőjét, a cseresznyemártást egy fokkal jobban eltalálták,
de annak már nincs idénye, és a hús most is tökéletesre sütötték. Nyáron igen
javallott desszertként a fagylaltválasztékuk, amire érdemes külön is
rákérdezni, mert a konyhában előfordulhatnak a táblán nem szereplő tételek is.
Ár: három fogás: 5500-7000 Ft.
mk: A Telepy utca egy új épületének aljában kapott helyett a
Mester bisztrója, már amennyiben a fogalom kínai konyhára alkalmazható: a
gyorséttermekre emlékeztető, egyszerűen, funkcionálisan, de ízlésesen
berendezett hely nagyobb és kellemesebb, mint egy átlagos kifőzde, de
étteremnek azért nem nevezhető. Az étlapon a szokásos kínai fogások mellett
számos egyedi tétel szerepel - a szokásos kifőzdei áraknál lényegesen magasabb
árakon. Viszont van ebédmenü: néhány leves, kétféle saláta és 6-8 főétel néhány
körettel kombinálható össze. A csípős-savanyú leves nem annyira kocsonyás,
viszont gyömbérdarabokat is találunk benne; a gong-baó tele van mogyoróval, de
cukkini-szeleteket is tettek bele. Szóval, benne van az anyag; az általam
ismert kínai konyhákból nekem ez a legjobb.
Ár: déli menü (leves+saláta+főétel+sima rizs) 800 Ft-tól.
mk: A Széna térhez közeli helyről az örvendetes
étkezőhely-nyitási boom közepette talán már kevesebbszer esik szó, mint néhány
évvel ezelőtt, úgy gondoltuk, ideje ismét benézni. Szemlátomást sokan nem
felejtették el, ebédidőben gyakorlatilag tele van. A fekete táblára a napi
menüt (egy leves, két főétel, egy desszert) és néhány extra tételt írtak fel. A
szegfűgombaleves finom, a csésze tele kitűnő állagú gombával, nekem kicsit (a
Lacikonyhával ellentétben) sótlan. A főétel szaibling mángolddal szép, hibátlanul
elkészített. A mákos guba puha tésztával, jóízű mákkal készült, nincs túlédesítve
(sőt), fagylalttal díszítik. Szép és jó ebéd (hízókúrára nem alkalmas).
Hapci: A menüben is gyakran feltűnnek prémium alapanyagok, a
kifejezetten ezekre épülő feláras tételek viszont igen drágák. A húsokat
elképesztő perfekcióval készítik, az adagok visszafogottak (bár szerintem
nőttek).
Kiváló kenyeret ingyen kapunk, kapható a menühöz olcsó
ásványvíz és tisztes minőségű, olcsó bor is.
Nekem tetszik a szinte sómentes leves, a főételemben
köretként szereplő, édeskésre hangolt fehérkáposzta viszont nem annyira volt
meggyőző a malaccsászár mellett. A mákos gubához adott vörösáfonya-fagylalt
csodálatos.
ehran: Tényleg nagyon rendben voltak a fogások, a mákos guba
az egyik legjobb volt, amit eddig kóstoltam, mindenféle csavar nélkül, kitűnően
elkészítve. Amit kicsit fájlaltam, hogy az amúgy remek kenyérhez nem hoztak
vajat vagy valami egyéb krémet, így magában szokatlan volt.
Ár: háromfogásos déli menü: 2500 Ft
mk: A hely szintén az újlipótvárosiak ebédlehetőségeit
bővíti. Ebédmenüjük ismereteim szerint egyedülálló, ugyanis öt fogást kínálnak szervizdíjjal együtt is 2000 Ft
alatti áron. A naponta változó, fix menüről az adott hétre előre, például a
weboldalról tájékozódhatunk. Az ajtón belépve elegáns étteremben találjuk
magunkat, szépen terített asztalok, damasztszalvéta, akváriumban homárok
mászkálnak. De nem kell megijedni, a pincérek kedvesek. Üdvözlőfalatot + pékárut és vajat is kapunk.
Az első fogás füstölt hering olajos-ecetes salátával, majd egy ízletes, bő csészényi
adag (igazi belga?) borscs következik. A főétel flamand marha elfogyott,
helyette két húsgombóc érkezik a marha sörös barnamártásával, és néhány szelet
vastag sültkrumplival. Őt követi két szeletke kitűnő sajt (szarvasgombás
camembert és egy kecskesajt), majd a háromféle csokoládéból készült desszert.
Az egész bőven megvan egy óra alatt. A leves normál adag, a főétel kóstoló, a
többi inkább falatka, de összesen egy nem túlzottan kreatív, de jól
elkészített, színes ebédre bőven elegendőek.
Hapci: minden fogás jó volt, de egyik se volt átütően
izgalmas, viszont összességében ez a menü ennyiért nagyon jó ajánlat. Az
italokat elég drágán számolják.
Ár: öt fogás 1800 Ft + 10% szervizdíj
mk: A körúti kultikus helyre délután, ebédidő után érkezünk. Egy
asztalnál ülnek csak vendégek, rajtuk kívül a személyzet néhány tagja étkezik,
a hangulat békebeli. A fekete táblán többnyire a mára klasszikussá vált fogások
és napi aktualitások. Én egy kecskepájslit, s mivel a Bíró Lajos könyvében
szereplő recept (még inkább a fénykép) alapján nagyon régóta kíváncsi vagyok
rá, egy burgert rendelek. Mindkettő nagyon jó, ízletes, de hatalmas adag. Az
előételnek szánt pájsli egy teherautósofőröket megcélzó útmenti vendéglőben sem
számítana kis adagnak, a hosszúkás ciabatta-szerűségben érkező burger máshol négy
adagot is kitenne, de minimum két személyesként kéne hirdetni. Ahogy nézem, a többiek
is hasonlóan járnak: a galamb-erőleves és a szilvaleves is nagy tányérban
érkezik. Egyedül a desszert lúdlábtorta mérete a szokásos. Őszintén szólva az
adagok eltúlzott mérete zavar; szeretem, ha három fogást feszültség nélkül el
tudok fogyasztani, ennyi étel vagy kifog a legtöbb emberen, vagy a szemétbe
kerül - egyik sem szerencsés. Ami nagyon tetszik, hogy egyáltalán nyitva vannak
délután: megoldják, ha valakire pont ebéd- és vacsoraidő között jön rá az
éhség, családias hangulatot teremtenek, nem kis dolog a mai kihegyezett
világban.
Hapci: Az ételek szokás szerint kifogástalanok voltak. Annyi
bánatom volt (a sajátos módon pénzért megszámított kenyér + vaj köszöntő mellett),
hogy az észvesztő kánikulában nem találtam se az étlapon, se a táblán a meleghez
illeszkedő fogást (hideg leves, netán főzelék, kevésbé húsdomináns főétel), így végül tésztát
rendeltem. Erős a gyanúm, a többnyire nekem is túlkapásnak tűnő, de magas
minőséggel párosuló adagokban rejlik a Bock Bisztró sikerének titka, szóval nem
baj, hogy van egy ilyen hely is, ahol jó ételekből akarnak minket túletetni,
nem rosszakból. :)
ehran: A galamb-erőleves elképesztően jó, gyerekkorom emlékeit
idézi, rokonoknál volt hozzá párszor szerencsém, bár nem voltam nagyon leveses,
a galambot szerettem.
Ár: három fogás 5 -7 ezer forint körül.
mk: A második csillagos hely az idei nyári évadunk utolsó
állomása, a sorozat méltó befejezésének szánjuk és nem is csalódunk. A hely
természetesen elegáns, de kényelmes; feszengésre semmi ok, a személyzet
tisztelet- és szakmatudó fiatalokból áll. Van ebédmenü (de ebédelni csak 14
óráig lehet), 3-4 előételt, főételt és desszertet lehet összekombinálni - igaz,
a tételek egy része feláras, ha az alap menüárnál akarunk maradni, egy-egy
előételre és két főételre szűkül a kör. Elő-előételnek nagy tál péksüteményt,
finom pogácsákat, kenyeret és vajat kapunk. A csicsóka-krémleves csicsókaízű, a
nyúlgerinc kívül pirult, belül szaftos, a krémes a Gerbeaud XXI. századi
Esterházy-adaptációjára hajaz. A három
fogás (ha a péksüteményekből bátran fogyasztottunk) ebédre elegendő. Mind a
kreációk, mind az elkészítés olyan magától értetődőnek tűnik, mindennek pont
olyan (jó) íze van, ahogy kinéz - ezt a feltűnés nélküli hibamentességet elég nehéz feladat lehet elérni. Elkerülhetetlen az összehasonlítás a másik csillagos hellyel, a
Costesszel: a Costes megjelenésében talán modernebb, az Onyx inkább klasszikusan elegáns; a Costes menüje talán kozmopolitább, az Onyx választéka jobban épít a nálunk megszokott
alapanyagokra, párosít velük külföldieket. A Costes ebédmenüje többe
kerül, de színesebb. Szóval almát körtével...
Hapci: egyik csillagos helyen se volt semmi baj a
minőséggel, és ezúttal a mennyiséggel se, a levesek és húsok adagja például
határozottan nőtt a másfél évvel korábbihoz viszonyítva. Az Onyxszal
kapcsolatban viszont nem tudom elhallgatni, a gasztronómia bizonyos
szegmensében mostanában divatos gyakorlat (az egyik főételben - glaszírozott
marhastefánia narancsos répával és pirított gombával - a szép darab hús mellett
csak pár pinduri gomba és répa található, vagyis gyakorlatilag nincs köret) nem
kedvemre való, különösen egy ebédmenü részeként. Az Onyx átvariált somlóija az
egyik legjobb éttermi desszert Budapesten. (Hapci véleménye részletesen itt.)
ehran: Kitűnő volt az ebéd, bár a választékot tekintve van
egy kis ambivalens érzése az embernek, első ránézésre ugye 2-3 variációból
választhat az ember előétel-főétel-desszert ketegóriában, de gyorsan kiderül,
hogy mindenhol csak egy fogás tartozik az alapára ebédbe, ha a többiből
választunk, azok felárasak, mégpedig elég szépen. Előételnek én is egy ilyen
felárasat szemeltem ki, a tonhalvariációkat yuzuval és ananásszal, és kitűnő
választásnak bizonyult: a tonhal tatár, pácolt és sült formában jelenik meg a
tányéron, amihez kitűnő kísérő volt a yuzuzselé (talán legjobban a sült
tonhallal működött együtt). A krémes a legjobbak között volt, amiket eddig
kóstoltam. A három fogással, és az elején kínált péksüteményekkel együtt
kellemesen laktató is volt az ebéd, a minőségét tekintve pedig azt gondolom,
meg is érte az árát.
Csíki Sándor: Kezdem azon kapni magam,hogy a tökéletes nők
már nem annyira érdekelnek, mint régente, és sokkal inkább azok a lányok,
asszonyok ragadják meg a figyelmem, s képzeletem, akik, bár nem tökéletes
alkatúak, ám mégis akad valami hozzájuk kötődő mozdulat, félmosoly,
hangsúly,akár cseppnyi sutaság is, amely inspirál, emlékeztet, továbbgondolásra
késztet, elvarázsol. Az Onyx ebédjéről jutott mindez eszembe, ahol a csicsókalevesben
a remek tőkehalra emlékszem igazán, bár a leves is kétségtelenül rendben volt.
A főétel marhastefániája szépen elkészített, azonban a harmadik ilyen módon
szépen elkészített hús után, akárcsak a tökéletes nők formás szilikon melleit
érintve, a varázs már könnyen megtörhet. A hús mellé adott narancsos sárgarépa,
a gomba is ízletes volt. A krémes finom mívű, kényeztető, bár ez abban a házban
joggal el is várható. Technológiájában és mívességében is átlag feletti
minőségű ételekből álló ebéd.
Ár: három fogásos déli menü: 3990 Ft + 15% szervizdíj.
Ennél rosszabb nyarunk ne legyen.