Vagy ahogy a másik táblán írják, étterme és borozója a Tartsay Vilmos utcában, az Arcade Bistrotól (földrajzilag) néhány lépésnyire található. Itt folytattuk nyári ebédkalandjainkat, közkívánatra ezúton közreadjuk tapasztalatainkat.
Ahogy korábban is, most is alapvetően hely hangulatát, jellegét, munkanapi ebédnek való megfelelőségét szeretnénk bemutatni, ezért nem szedjük ízekre az egyes fogásokat, inkább a konyha jellegét és az általunk tapasztalt minőségét szeretnénk általánosságban bemutatni - ha valakinek ez alapján megtetszik a hely, kóstolja meg maga az aznapi kínálatot.
MK: Klasszikus borozó, bádogpult süllyesztett bortartályokkal és szódafejjel - de borozótól szokatlan ételkínálattal. Az utcától sövénnyel is elválasztott kerthelyiség nem is olyan kicsi, afféle menedékhely, ha valakit nyomaszt a szintén néhány lépésnyire lévő MOM-park sterilsége. A tulajdonosok nem rejtik véka alá politikai hitvallásukat, a relikviák alapján nem csodálkoznék, ha valamelyik sarokban egy miniszterelnök fogyasztaná megérdemelt munkaebédjét. Van állandó étlap: pacal, velőspacal, pörköltek, halászlé, túróscsusza és hasonlók. (Az étlap inkább árlista, az épp elérhető ételekről a csaposhölgy tud felvilágosítást adni.) Emellett van kétfogásos napi menü (a látogatás napján meggyleves + hentes tokány rizzsel), és borkorcsolyák (pl. fasírt). Rendelés a pultnál, az itallal (és az ön-üdvözlőfalat fasírttal) a kézben leülünk, az ételt kihozzák. Még mielőtt megennénk a fasírtot, jön a leves, a leves közben pedig a második - az egész nem tart tovább húsz percnél.
Az étel a szó szoros értelmében házias: feltételezhetően otthon a családnak is ugyanígy főznek. Mintha nem is "képzett" szakács, hanem egy jó érzékkel megáldott, mértéktartó, de joviális háziasszony/-úr főzne (ezt a lehetőséget nem is zárnám ki. ) Az új magyarázatokkal ellátott ponttábla alapján sima 5 pont.
Desszertért elsétáltunk a Böszörményi útra, a Rigó Jancsi cukrászdába egy fagyiért. (Útközben láttunk egy érdekes hentesboltot, lehet, hogy egyszer megnézzük.)
Alma: Pali bácsihoz valóban érdemes akár naponta átjárni (már amennyiben az ember történetesen a MOM Parkban dolgozik). A menü megdöbbentően olcsó, egy viceházmesterrel együtt is 800,- Ft alatt marad, mennyisége pont megfelelő, a házias jelleget le sem tagadhatná, s többszöri tesztelés alapján állítható, hogy mindent az elvárható színvonalon vagy a felett tudnak elkészíteni. És az egész hadművelet nem tart tovább 20 percnél. Továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy mindez az indokolatlanul túlárazott és/vagy pocsék MOM Parki étkezési lehetőségektől 100 méterre található. Persze nem mindig jön be a vendégnek a menü, de ilyenkor megoldható az á la carte étkezés is. Igaz, az én esetemben ez egyszer a következőképpen zajlott:
- Keziccsókolom!
- Heló.
- Kérhetek ma az állandó étlapról? Ami a menüben van, azt nem szeretem.
- Háát, meglátjuk. Mit szeretnél?
- Bableves, túróscsusza.
- Bablevest biztosan, a csúsza már bajosabb. Pistiii!!! Van csuszatészta lefőzve?
- Niiiincs!
- Siettek?
- Nem.
- Akkor megoldjuk a csuszát is.
Mondjuk ezek után sem tartott 10-15 percnél tovább, s a bableves konkrétan fölséges volt (mondjuk annak jót is tehet ha újramelegítik) és bőséges, a csusza pedig hozta az elvárt színvonalat (én az egybesütött verziót jobban szeretem, de hát ahhoz valóban több idő kellett volna), s pörcben sem volt hiány. Kollégám egy másik alkalommal a menüben szereplő karalábélevest szerette volna kiváltani valamivel, de végül meggyőzték, hogy jó lesz az neki. Mint ahogy arról is, hogy a menüben lévő csirkepaprikást sem akarja sertéspörköltre lecserélni. Egyiket sem bánta meg. A reformkonyha vonulatba viszont bajosan lehetne beilleszteni az intézményt. A kifőzde/kisvendéglő kategóriában egyértelműen maximális pontszám, változatos ételek, remekül elkészítve megfelelő mennyiségben, gyorsan, olcsón.
Három fogás ára: 750 Ft (leves+második, Pali bácsi) + 150 Ft/gombóc (Rigó Jancsi)
