A csicsóka szaporítása végtelenül egyszerű: szerzünk kellő számú, friss (a földből maximum néhány napja kiszedett) gumót, és a kert kiszemelt részén egymástól kb. 60-80 cm távolságra, szűk 10 cm mélyen a földbe tesszük. A gumóból embermagasságú, napraforgóra emlékeztető szár nő ki – ami nem véletlen, ugyanis testvérek, mindkettőjük vezetékneve Helianthus. Ha szerencsénk van, nyár végén vagy ősszel szép sárga virágokkal is megörvendeztet bennünket. Eközben a földben is zajlanak az események: a gumók elszaporodnak, és a következő évben már valóságos erdő nő ki a földből. Innentől kezdve átveszi az irányítást: minden gyomot, a tarackot is beleértve elnyom. Ezt figyelembe véve, eleve a kert félreeső, rossz talajú részére, vagy kerítés mellé érdemes ültetni, és a túlságosan elszaporodó, de különösen a territóriumukon túlterjeszkedő gumókat könyörtelenül el kell a földből távolítani. Mivel ősztől tavaszig van rá idő, ezt a konyhai felhasználás igényeihez igazodva – enyhébb téli napokon is – érdemes megtenni.

A felhasználással kapcsolatban, én a héj újkrumpli módjára történő ledörzsölésére szavazok: így erősebb, rusztikusabb íze lesz, amit én jobban is szeretek – arról nem is beszélve, hogy a göcsörtös gumók teljes héjtalanítása meglehetősen időigényes feladat… (A képen egyszerű, amolyan kertészvacsora jellegű krémleves látható, némi őzlábgombával és tejföllel.)