Számomra a „horvát bor” tavalyig a sötét színű, „jóivású”, de nem kifejezetten érdekes, szamárka-címkés dalmát vörösborokat jelentette. Az isztriai borok szerintem sokkal közelebb állnak az Olaszország északi feléről származókhoz – ami a mindenféle viszonyokat tekintve, persze nem meglepő.
A félsziget két sajátként promotált fajtája a fehér Malvazija, és a vörös Teran.
A Malvazija a velenceiek által széles körben elterjesztett fajta. Az isztriai termelők különböző felfogásban készítik, friss szénsavasat és barrikoltat egyaránt – úgy tűnik, a fajta jól érzi itt magát, az egyszerűbbek is kellemesek voltak. Leszámítva a Momjan környékén jellemző félédes muskotályokat, más helyi fehérbort nem is nagyon látni.
A Teran kicsit más tészta: alapvetően savas, nem túl testes bor szokott lenni. Amikor Matoševićéknak mondtam, hogy egy „nagy” Terant szeretnék, elővettek egy színes kiadványt az isztriai termelőkről, és mutattak benne 2-3 nevet: ezeknek már sikerült összehozni néhány jobb tételt, őket próbáljam. Matoševićék egyébként a saját Teranjukat fajtamegjelölés nélkül, asztali borként forgalmazzák, vörösből inkább Merlot-t ajánlottak - ami kóstolva nem tűnt rossznak. Emellett volt szerencsém egy üveg Arman Franc féle Cabernet Franchoz (a két Franc nem elírás J), amelyik igen szép bor volt. Szóval a saját vörösükkel még folyik az útkeresés, de addig is érdemes a már bevált világfajtákat is megkóstolni.
A borbeszerzés egyébként nem annyira egyszerű: előzetes szervezés nélkül nem biztos, hogy az útba eső pincébe bejutunk – nekünk ez csak Matoševićék esetében sikerült, (9 és 16 óra között nyitva vannak) – ha a 2005-ös akácfa hordóban érlelt Malvazijájukra, no meg a szívélyes fogadtatásra gondolok, kár lett volna kihagyni őket. A pincéknél történő vásárlás mellett gyakorlatilag két lehetőség van: a gyenge választékú és drága szupermarketek, vagy a méregdrága, bor- (és olívaolaj-) tékák a különböző sétálóutcákon. Viszont az ún. italdiszkontokba („diskont pića”, vagy valami ilyesmi) bátran térjünk be: pl. a meduliniben (Fucane 9 – mellette hentesbolt, finom szárított kolbásszal) jó választékot tartanak, és -amelyik bornál össze lehetett hasonlítani - a szupermarket-árnál lényegesen olcsóbban. Mindenesetre úgy készüljünk, egy üveg igazán jó Malvazija inkább 80, mint 60 kuna, és egy jó pedigréjű Teran ára könnyen átlépi a 100 kunát.
