Ha szerzünk néhány palántát, még ültethetünk brokkolit. A nagyobb fagyokig valószínűleg lesz ideje termést hozni.
Azt szokták mondani, a káposztafélék elég igényesek, ezért kevésbé ráérő kertésznek nem érdemes foglalkozni velük. További hátrányuk, hogy egyszerre érnek, így a savanyítást vagy téli tárolást leszámítva, nehéz egy családnál felhasználni őket.
A brokkoli kivétel:
- Mediterrán jellegű révén, a többi káposztához képest beosztja a rendelkezésre álló vizet: heti egy alapos öntözés elegendő számára.
- Gyakorlatilag folyamatosan terem: miután levágjuk a főhajtásán megjelenő rózsát, az első keményebb fagyokig az oldalhajtásokon számos kisebbet nevel, amelyek ugyanúgy felhasználhatóak. (Ha fagyasztott brokkolit veszünk, valószínűleg ilyen oldaltermések lesznek a zacskóban.)
- Az egyébként „ínséges”, késő őszi – kora téli időszakban juthatunk általa friss zöldséghez.
Milyet érdemes?
Nálunk a Calabrese nevű, korai fajta elterjedt, nekem bevált. A koraiság fontos szempont, a későn érők a mi teleinken nagy eséllyel kipusztulnak, mielőtt termést tudnak hozni.
Ültetés, ápolás
A brokkoli neveléséhez 60 cm x 60 cm térállást szoktak javasolni, ennek megfelelően palántázással célszerű nevelni. A magokat elvileg május végén kell szabadföldbe vetni, a palántákat júliustól lehet kiültetni. De ahogy a bevezetőben írtam, ezt augusztus közepéig megtehetjük – természetesen ebben az esetben az első rózsákra később, szeptember végén számíthatunk. A kiültetés idejéig más módon is hasznosíthatjuk a területet: pl. zöldborsó, lóbab beérik addigra és a hüvelyesek közismert nitrogén-gyűjtése jót is fog tenni a talajnak. Mivel nyáron egyébként is van más zöldség, én eleve a későbbi ültetést szoktam megcélozni, ehhez a június közepén történő magvetés elegendő. Ha korai zöldborsó van a helyén, addigra az be is érik, lóbab vagy kései borsó esetén pedig meghagyom a brokkoli egyik tervezett során a szükséges kb. 1-2 méteres részt (amit persze a gyomoktól tisztán kell tartani), amelybe a magokat elvetem. A 6-8 hetes palántákat innen ültetem szét – kivéve azt a néhány példányt, amelyik pont jó helyen van.
A palántákat ültetéskor a szokásos módon alaposan beiszapoljuk – amelyek ezt követően jó esetben kb. egy méter magas, terebélyes növénnyé fejlődnek. Először a középső főhajtáson jelenik meg a zöld fej – ami egy összetett virágbimbó.
Figyelni kell, ha a szemek kezdenek szétnyílni, a brokkoli megkeseredik és fogyasztásra már nem igazán alkalmas (az első képen szereplő már határeset). Ha még tovább várunk, szép sárga virágzatot kapunk…
Ahogy írtam, a főbimbó eltávolítása után az oldalhajtásokon számos kicsi fejecske jelenik meg, folyamatosan biztosítva pl. a húslevesbe az utánpótlást. (A november végi termések kitűnő köretet jelentenek az addigra már 2-3 hétig a hideg kamrában érlelt marhahúshoz…)
A brokkoli sok szép nagy (a fejek mennyiségének sokszorosát kitevő) levelet is növeszt – állítólag a káposztához hasonlóan ezek is felhasználhatók, de én még nem próbáltam.