A zöldségek is növények. Lehetnek szépek, vagy csak egyszerűek – viszont az esztétikai élménynél többet is nyújtanak, és gondozásuk egyszerűbb, mint sok dísznövényé.
Milyen zöldséget érdemes termelni?
Hogy kell zöldséget termelni?
1. Ha nincs még veteményesünk, keressünk neki helyet. Azt szokták írni a szakkönyvek, hogy a kert legnaposabb részét válasszuk. Bár ez logikusnak tűnik, az én tapasztalatom szerint viszont a legtöbb növény félárnyékban, vagy szórt árnyékban, azaz laza lombú fák mellett (nem alatt) érzi a legjobban magát, ahol nem éri őket egész nap a perzselő nyári nap. Méretét tekintve, a zöldségágyás praktikusan kb. 3-6 méter hosszú, és tetszőleges szélességű lehet. Az ágyások a lehető legvízszintesebbek legyenek, hogy ne folyjon le róluk a víz. Ha kissé lejt a terület, teraszokat alakítsunk ki, figyelembe véve az ültetendő növények sortávolságát (Pl. ha 60 cm-es sortávolságra szeretnénk ültetni, akkor vagy kb. 80-90, vagy 120-130 cm széles legyen, hogy 2-3 sor elférjen.)
Ha csak néhány tő paradicsomot, vagy cukkinit szeretnénk ültetni, ezeknek szigetszerűen is kialakíthatunk helyet.
2. Alakítsuk ki a megfelelő, tápanyagdús, minél inkább víztartó talajt: terítsünk rá kb. 10 cm vastagon trágyát, és ássuk bele. A trágya legjobb, ha marha-, de lehet lótrágya is, vagy érett komposzt. Friss trágyát nem célszerű használni, mert vonzza a lótetűt, amit aztán nehéz kiirtani. Kis területet feltölthetünk készen kapható termőközeggel is. Frissen trágyázott talajba gyökérzöldséget (répa, retek, cékla, stb. ) és hagymafélét ne ültessünk, mert nem lesz jó minőségű, és nagyobb eséllyel lesz férges. A második évtől valamilyen vetésforgót érdemes alkalmazni: az előző évben trágyázott részre kerülhetnek a friss trágyát nem kedvelő (vagy nem tápanyagigényes) növények.
Tökféléket, dinnyét fészekbe kell vetni: ehhez egy kb. 40 cm átmérőjű, vajdling alakú gödröt készítsünk (kapával húzzuk ki a földet), érett vagy komposztált trágyát tegyünk vissza, úgy hogy néhány cm-nyi földdel befedve, tányér alakú mélyedés maradjon. Ezt kora tavasszal (február-március) megcsinálhatjuk, 1-2 hónappal a vetés előtt (de a vetés előtt közvetlenül is, ha addig minden hétvégénk foglalt).
3. A megfelelő időben vessük el a növényeket. Ehhez tudni kell, mikor, milyen távolra és milyen mélyen kell a különböző növényeket vetni. Egy keskeny, hegyes kapával húzzuk meg először vékonyan a sorok helyét - nem kell feltétlenül, zsinór, vonalzó, körző, GPS hozzá. Én a kapa nyelére alkoholos filccel jelöltem be a leggyakoribb távolságokat (25, 40, 50, 60 cm), és a sorok elejét, közepét ill. végét ennek segítségével jelölölöm meg, majd ezeket a pontokat igyekszem minél egyenesebben összekötni. (Mára már lekopott a filc, de abban bízok, nemesítéskor nem mondták meg a növényeknek, hány milliméter távolságra kell állniuk egymástól…)
A sor mélysége is növénytől függ: az egészen apró magokat (pl. répa, petrezselyem, saláták) csak egészen sekélyen, a szerszám nyelével húzott 1-2 cm mély nyomba kell szórni, és nagyon kevés laza földdel betakarni. A nagyobb magokat (borsó, bámia, bab, stb.) legalább 5 cm mélyre lehet vetni. Általánosságban, minél mélyebbre kerül a mag, annál kevésbé szárad ki a talaj körülötte, viszont a kis magokból kinövő gyenge hajtások nem bírnak a több cm vastag föld alól kinőni.
A magok soron belüli távolsága is magok méretével arányos: a nagyobbakat már a végleges tőtávolságra, az apró magokat sűrűn vetjük, majd a kikelt növényeket egyeljük. (A vetőmagok csomagoláson részletesen feltüntetik a szükséges paramétereket.)
Sok növényt palántázni érdemes. Ha már van palántánk, az ültetés gyorsan fog menni...
4. Ezután már csak locsolni, a gyomoktól megszabadítani, esetleg permetezni, majd szüretelni szükséges.
A vízigényüket tekintve, nemcsak az igényelt/eltűrt víz mennyisége, hanem annak eloszlása szempontjából is különböznek az egyes növények: a kabakosok ugyan sok vizet igényelnek, de gyökerük nagy földet sző át, így nem kell gyakran öntözni: 1-2 hetente egy kanna vizet jól beosztanak. Ugyanakkor pl. a sárgarépa, ha nem egyenletes a vízellátása, szakaszosan nő, nem lesz egyenes a széle.
Mind a gyomok, mind a talaj gyors kiszáradása ellen hasznos a mulcsolás: a kikelt növények közötti részt valamilyen anyaggal betakarjuk. Én a lenyírt füvet szoktam erre használni: kb. 10 cm vastagon leterítve, néhány nap alatt szőnyegszerűvé összeszárad, a legtöbb gyom nem tud alóla kikelni – és persze a talajnedvesség sem párolog olyan gyorsan. Emellett a felette lévő termés is tisztább marad, nedves időben kevésbé rothad.
