A tavalyi nyárhoz hasonlóan, idén is igyekeztünk az uborkaszezont kihasználni, és érdekes pesti ebédlőhelyeket felfedezni vagy újra felkeresni.
Hogy milyen helyeken szeretünk ebédelni? Ahol jó minőségű alapanyagból, kreatív, de legalább jól elkészített ételeket kínálnak, vagy maga a hely érdekes; azaz az ebéd lényegesen nagyobb élményt nyújt, mint egy átlagos, irodaházbeli menza. Viszont azzal is kénytelenek vagyunk sajnos szembesülni, hogy elvárásainkért cserébe a zsebünkbe is mélyebben, legalább ezerötszáz-kétezer forintnyira kell nyúlnunk, a fine dining éttermek árairól nem is beszélve. Tudjuk, hogy átlagos irodista ezt nem engedheti meg magának minden nap, de néha talán igen.
Az érdekes-színvonalas helyek száma egyébként örvendetesen nő: az idén meglátogatott helyek közel fele tavaly ilyenkor még egyáltalán nem létezett. Jó lenne, ha ez a trend a Nagykörúton kívül, mondjuk Dél-Budán is érvényesülne…
Ezen a nyáron sem sikerült mindenhová eljutnunk, ahová szerettünk volna: egyrészt az éttermek is nyaralnak, egy-két hétre bezárnak, másrészt sajnos a nyár hossza is véges - de olyan étterem is előfordul, ahol nyáron nincsen ebédmenü, ide majd ősszel szeretnénk benézni.
Az ebédeken változó létszámban (1-4 fő, esetleg plusz néhányan) vettünk részt. A véleményeket alapvetően én (mk) írtam. A többiek esetleges kiegészítéseit az illetők szokásos mozgalmi nevével (Alma, ehran, Hapci) jeleztem.
Amelyik emlékezetes fogásról sikerült (többnyire a telefonommal) használható képet készíteni, azt a hely leírásánál megtalálható; a többi étkezőhelytől elnézést kérek az egyenlőtlen bánásmódért.
Praktikus és aktuális infókért a helyek nevére kell kattintani (ha valakinek nem tűnne fel, hogy linkek.)
Összesen tizenhat helyen jártunk – most az első nyolc helyről írunk, a látogatás sorrendjében.
Figyelem! A szövegben ezer forintot meghaladó menüárak is előfordulhatnak; olvasás csak saját felelősségre.
mk: Az Olimpia az a hely, ahol értesüléseim-tapasztalataim szerint a koszt - a gasztronómia iránti elhivatottság mértékétől függetlenül - mindenkinek ízlik. Az adott napi menüben a "gombás tészta" rókagombával készített házitészta, a "gulyás" pedig pincepörkölt-szerűség nagy darab, szaftos húsokkal és minőségi krumplival. Nem kifejezetten olcsó, de az ember azt érzi, a minőségi alapanyagokhoz, a gondos elkészítéshez képest mégis csak az. Ha valakinek 2050 forint jut naponta ebédre (és a Városliget környékén tanyázik), itt érdemes elköltenie. A szóda és a kitűnő házikenyér benne van az árban.
Ár: három fogás: 2050 Ft
mk: A hely bevallottan a Nagymama konyháját szeretné a várbeli közönséggel megismertetni. Az ételeket kóstolva, egy felvilágosult nagymamáról van szó, aki a hagyományos ételeket újszerű megjelenésben, de a szokásos (macsós és dietetikusi túlzásoktól egyaránt mentes) ízekkel, gondosan készíti. A tokajis kolbász (különösen nyakkendősöknek) csak megfelelő szalvétabiztosítással, de nagyon ajánlott; a brassói csirke osztrigájából készül és fokhagymakrémmel kikent tányéron hozzák. A kenyérlángos a legjobb, amit ebben "magyarpizza" műfajban kóstoltam: vékony a tészta és sok rajta a feltét (hiszen pomposéktől eltérően, az igazi nagymamák a lángossal nem a kenyértésztát akarták fecsérelni, hanem a kemence hőmérsékletének ellenőrzésére használták a vékonyra kinyújtott kevés tésztát, amit aztán a gyereknép tejföllel, vagy zsírban pirított hagymával, stb. pusztított el).
Ár: három fogás: 5-7000 Ft, de kenyérlángossal 2000 alatt is igényesen jóllakhatunk
mk: Gyorsétteremként hirdeti magát a hetes megállójánál lévő árkádsor alatt a Blahán. Van "szerbburger", azaz pljeskavica borjúból, csevap, csirke és sertés - mindez grillezve, lepénykenyérrel, salátákkal, ajvárral, juhtúróval, stb. A húson és a kenyéren kívüli dolgokból az érdektelenek benne vannak az árban, a többiért pluszban fizetni kell (tételenként 50-380 forintot). Rendelünk, leülünk, Milán megsüti, pincérnők kihozzák. Nem túl gyorsan - de az étel nagyon jó, a pljeskavica ruganyos, a filézett csirkecomb szaftos, a bőr rajta ropogós. Asztalhoz kötött irodisták örömére, van házhoszállítás is, ha valaki egész nap nem érne rá. A helyen nem múlik: éjjel-nappal nyitva.
Ár: egy ebédnek (desszert nélkül) megfelelő húsétel meleg lepénykenyérrel, salátákkal kis adag 900 Ft, nagy adag 1400-1800 Ft körül. Gyakorlatban plusz 200-300 forintot kalkulálhatunk ajvárra, sült csípős paprikára és hasonlókra.
mk: A nyár pozitív meglepetése a Nyugati és a Podmanicky utca közötti térköves-pázsitos újgödörben. Hetente változó (a Facebookra felrakott) menü, kreatív, izgalmas és - amennyiben a tapasztalatunk általánosítható - jóízű ételekkel. Az adagok inkább kicsik, de az árak - az ebédmenüben - is alacsonyak, és három fogással pont jól lehet lakni. Vagy az izgalmas előételekből esetleg még egyet lehet választani, még úgy is kétezer alatt vagyunk... A hamburgerjük is nagyon jó, könnyű, nem édes zsemléje nekem a legjobb.
Hapci: Szemlátomást törekednek rá, hogy minden héten legyen valami vega szemmel is érdekes főétel. Köszöntő falatot is szoktak adni.
ehran: Modern, fiatalosra hangolt belső tér, sötét falakkal, pulzáló fényekkel, plazmákkal, és egy beltéri DJuice bolttal - meglehetősen szokatlan megoldás, valószínűleg nem is tetszik mindenkinek, őket a konyha kárpótolhatja. Viszont a kiülős rész nagyon kellemes az Eiffel téren, jó idő esetén mindenképpen oda ajánlott helyet foglalni. A beltérben a "látványkonyha" jópofa megoldás, de mivel az asztalok kissé messzebb helyezkednek el tőle, nem igazán érvényesül.
Az ételekben előfordul időnként valami "csavar" - igyekeznek követni a modern éttermi trendeket, pl. a paradicsom mousse petrezselyem-espumával és grissinikrokettel sem a szokványos paradicsomleves.
Ár: ebédmenüben (11.30-17.00) három fogás: 1490 Ft, 26 év alattiaknak 1190 Ft
mk: Tágas, funkcionálisan, trendisen-egyszerűen berendezett szuterén, kellemes oázis a Hegedűs Gyula utca kifelé sivárodó, külső-újlipótvárosi részén. A helyiség hátsó falát ferde tükör foglalja el, kicsit megnehezíti érzékszerveink működését, ezért ittasan érkezők mindenképpen kapaszkodjanak, amikor lebotorkálnak a lépcsőn.
Naponta változik a menü. Én egy kissé elsózott, de szerencsére egyéb tekintetben is intenzív ízű gombalevest, majd egy nagy, rendkívül sűrűn irdalt, de nagyon óvatosan megsütött keszeget kaptam. A keszeg nehéz feladat: ha halként készítik, úgy ehetetlen, ha pedig ehetőre, azaz keményre, ropogós csontúra sütik, nem egy szokványos fine dining látvány. A nagy, vastag halat eleve nehéz lett volna jól átsütni, így küzdeni kellett a szálkákkal. Nekem mindenesetre jobban bejön a siófoki halsütő módszere, de Blumenthal legyen a talpán, aki megmondja, hogy kéne ezt helyesen csinálni. Desszertnek viszont egy fantasztikusan finom, pohárban szervírozott, szintén nem kis adag somlóit ettem. Ez felvillantott valamit a konyha tudásából, neki köszönhetően összességében el tudom képzelni, hogy vannak olyan napok és ételkombinációk, amikor az ebéd megéri az ambíciózus árat.
Hapci: Feltűnően heterogén a főételek adagjának mérete a "pincsótól" (resztelt máj) a jókora (dévér)keszegig. A kenyér itt is kiemelkedően jó.
ehran: A keszeg alulkészült, viszont a mellé adott saláta nagyon kellemes volt. A somlói valóban remek darab, meglehetősen szép adagban. Háromig van csak ebéd, így kalkuláljanak a potenciális vendégek.
Ár: három fogás: 2500 Ft (12-15)
mk: A Manuel nemzetközi kávézóhálózatának magyar tagja szintén a Nyugati környékén lebzselők ebédelési lehetőségeit bővíti (irigylek mindenkit, aki a környéken dolgozik…). A hely nem igazán ebédelőhely, inkább kávéban profik, de van napi-heti étlap néhány tétellel, jellemzően tészták, rizottó, ilyesmi. Az aktuális kínálatot táblára írják fel (amit aztán lefényképeznek és felraknak a Facebookra, így előre tájékozódhatunk a lehetőségekről). Letisztult, egyszerű, de ízletes fogások, ami ezerötbe belefér. Ha az irodában ingyen van, itt akkor se hagyjuk ki a kávét.
Hapci: Összességében teljesen rendben az árához képest, szerintem egy hajszálnyival többet főzhették volna mindkét tésztát.
Ár: három fogás: 1500 Ft (11.30 - 15.30)
Kőbányai úti piac
mk: Az Orczy térhez legközelebb, a piac területén kívül van a többek által megénekelt kínai büfé. Amely tényleg autentikusnak néz ki, a pult szárnyaktól, nyelvektől, lábaktól roskadozik. A leves valószínűleg a vietnami vendégeknek készül, pho-szerű, hús, valami zöld (talán pak-choi), úszik benne, de instantleves-ízű és tele van tésztával. A csípős-savanyú, nem túl precízen csontozott csirkeláb sem igazán kellemes; szóval érdekes, de inkább néprajzi, mint gasztronómiai értékekkel bír számomra a hely.
Viszont a piacra a lámpás-zebrás kereszteződésnél, a 27-es kisáruházzal szemben belépve (egy árus épp a "számla, számlatömb, viagra" szavakat mormogja imamalom-szerűen), ha egyenesen továbbmegyünk, vietnami élelmiszerboltokhoz és kifőzdékhez jutunk. Itt a diaszpóra főz magának, körülmények ehhez mértek, de szemből a jobbszélsőben nagyon finom a pho leves, és a wokban összesütött tészta-zöldség-hús kombináció is. Étlap nincs, magyarul nem nagyon tudnak, legegyszerűbb az éppen étkező vendégek ételeit ismételtetni. A boltokban jázminrizs jutányos áron, konzervek, egzotikus gyümölcsök-zöldségek.
Ár: változó, nagy kübli leves, másodikkal kb. 1500 Ft
mk: Megjött a reálhozam, irány a Costes. A déli menü 3-3 előételből, főételből és desszertből kombinálható össze. Mindegyik kreatívitást és magabiztos, jó ízlést tükröz. Látványra minden fogás műalkotás, intenzív ízekkel, hibátlan kivitelezéssel. A három fogás előtt házi péksüteményt és vajat, üdvözlőfalatot (spárgahab heringkaviárral, gombacapuccino), utána búcsúdesszerteket (crème brûlée-szerűség, "túró rudi", tökmagolajzselé, csokoládéba mártott physalis) is kapunk. Mindezt csak azért írom le ilyen részletesen, hogy megpróbáljam érzékeltetni, az ételsor sokkal több, mint ebédmenü: a tételek száma, a presztízsalapanyagok és a gondos, munkaigényes elkészítés révén inkább egy kompakt gasztronómiai élményt, és nem "csak" egy igényes ebédet kapunk. Így a menü árát sem érdemes más ebédmenükhöz hasonlítani, de egy pláza átlagos trendi éttermében - nem ebédmenüben - elköltött három fogásnál szinte nem is drágább; az ebéd a nem éppen alulárazott italokkal is simán kijön egy Sziget-napijegy árából, és lehet akkora élmény.
Hapci: minden nagyon jó volt (ilyen remekül sütött lazacot például kizárólag versenyen kóstoltam), de a töményen-puhán csokoládés brownie az egész mogyorókkal még ezek közül is kiemelkedett. Eddig brownie néven csak többé-kevésbé száraz és/vagy unalmas-édes vacakokat ettem. (Hapci véleménye részletesen itt.)
ehran: Nem spórolnak a presztízsanyagokkal sem, ez mondjuk az én ételemnél (rókagombával töltött ravioli) nem is jött ki szerencsésen, az asztalnál, pipettából rá csöpögtetett szarvasgombaolaj íze nagyon elnyomta a rókagombáét.
Ár: három fogás 6400 Ft + 12% szervizdíj (12.00-15.30)
Vége az első résznek.
Második rész hamarosan...