Természetesen abból soha nem lehet baj, ha külföldön járva valamennyire megértjük a helyiek nyelvét, de legalább a feliratokat; ebből a szempontból valamelyik szláv nyelv hézagos ismerete teszi leginkább othonosabbá a Balti-tenger és az Adria közötti környezetünket.
De alapvetően nem ezért ajánlom ezt a könyvet.
Hanem azért, mert tematikájában a mesterkélt, esetleg politikai színezetű szituációk helyett példamutatóan igyekszik a közép-európai hétköznapok helyzeteit alkalmazni, szókincse rendkívül gyakorlatias tudást biztosít - elsősorban a férfi tanulók számára.
Már a harmadik lecke harmadik otthonunkban, a kocsmában zajlódik. Érdemes néhány percet az alábbi párbeszéd megértésére fordítani (az oldalsó szószedettel könnyen menni fog):
Az önkiszolgáló boltban és villamoson, Budapesten, Belgrádban és a tengerparton, valamint számos más helyszínen játszódó párbeszédek, szerb irodalmi szerelvények után a huszonharmadik leckében csúcsosodik ki az, ami leginkább összeköti a különböző nemzeteket: a foci.
Rajzzal illusztrálva nem kell lefordítani, mi az hogy desno krilo, vagy levi bek, és ezúttal a legfontosabb kifejezések nem szorulnak a lap szélére, hanem a dolog fontosságának megfelelő, külön keretben helyeződnek el.
(Tomics Ljubomir-Kapitánffy István: Szerb-horvát nyelvkönyv, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. )