0. Útikönyv

 

A legjobb magyar útikönyv, amivel eddig találkoztam. A szerző évtizedekig idegenvezetőként dolgozott a környéken, a könyv a Lonely Planet vastag országleírásaihoz  hasonló részletességgel mutatja be a vidék látnivalóit.

Ugyan az én ízlésemnek kicsit templomközpontú, például a strandokról keveset (elvétve) ír, és van benne néhány baklövés is (a Rovinjsko Seloban élő művész felkeresését csak művészettörténeti, vagy pszichiátriai érdeklődésűeknek javaslom; Savudrijában a csónakokat szerintem nem "szárítják", hanem védett öböl hiányában egyszerűen nem tudják másképp kikötni), de ezzel együtt a nyaralás tervezésében és a helyszínen kézikönyvként egyaránt hasznos. Érdemes alaposan átolvasni, mert a látnivalók nincsenek súlyozva, a tényszerű leírásokat kutyafuttában átnézve nehéz átlátni, melyek a legérdekesebb települések és látnivalók.

 

1. Kirándulgatás autóval

Umagtól autópálya vezet egészen le Puláig, amelybe középtájon csatlakozik Rijeka felől a másik fő gyorsforgalmi út (az egészet „Istarski ipsilon”-nak hívják). Ennek köszönhetően egyrészt a félsziget egyik csücskétől a másikig alig egy óra alatt el lehet jutni, másrészt a korábbi, a városokon átvezető főutak szinte üresek. Ezeken az autózás önmagában is élményszámba megy: a dimbes-dombos táj szép, a települések többé-kevésbé érdekesek és hangulatosak. Érdemes előre (vagy a navigátornak útközben) felkészülni az útikönyvből, melyikben érdemes megállni egy szép kút, egy tripla városkapu, vagy más, minket érdeklő dolog kedvéért, de persze magunktól is észrevehetünk az út mentén egy érdekes kőkunyhót, szimpatikus kávézót vagy egyebet. A főutaknál már csak falvak közötti, egy autó szélességű, szőlők, olajfaligetek és zöldségeskertek között kanyargó mellékutak hangulatosabbak; némelyik eldugott, pár házból álló település lakói már ismerősként integetnek a teraszról, amikor elvétve a helyes irányt, másodszor haladunk el házuk előtt.

 

2. A Kamenjak-félsziget öblei

Aki csak a félsziget nyugati partjának kilóméterszámra kibetonozott, szállodákkal sűrűn beépített partját ismeri, nehezen tudja elképzelni, hogy Horvátország egyik legszebb és legmagányosabb partvidéke is erre található. A félsziget Isztria legalsó csücske, légvonalban 3 km hosszú, de tagolt partja vagy harmincat is kitesz. Az egész lényegében egy nagy strand, a gyönyörű, átlátszó vizű öblökben és a közöttük húzódó, magányosabb partszakaszok vízbe letörő szikláin egyaránt lehet fürdeni. A nyugati oldalon az öblök fehér nagykavicsosak, a keleti oldalon (legalábbis a félsziget vége felé, amerre mi jártunk) fehér-fekete színű, elefántlábnyom-szerű lyukakkal tűzdelt, puha kőzet fut végig a parton, de bent a vízben néhol simogató fehér homokon sétálhatunk. Az öblöknek nevük van, a félszigeten végigfutó „főúton” táblák jelzik, hol kell letérni az egyes öblök felé. A terület nemzeti park, gépkocsival csak (járművenként) 25 kuna ellenében lehet behajtani. Gyalog vagy kerékpárral ingyenes, de az autók miatt nagy a por, és csak strapabíró kerékpárral ajánlott . A strandolási lehetőség mellett érdekes tanösvényen, és egy dínólábnyomhoz vezető, élethű őslényszobrokkal szegélyezett úton is sétálhatunk.

Ha valaki a homokos parthoz ragaszkodik, Medulinban azt is talál. A sekély, védett öböl vize zavaros, de általában melegebb, mint a Kamenjak-félszigeten. A gyerekek kedvence.

 

3. A pulai piac reggel hétkor

A város néhány munkába igyekvőt leszámítva még üres, a máskor zsúfolásig telt fizetős parkolóban is csak néhány hely foglalt, de mellette is bőven találni helyet. Olyan a nyári reggel, mint Pesten, még nincs meleg, de érezni, hogy tegnap az volt és ma is az lesz. A piacon a csarnok melletti zöldségesek nagyjából befejezik a kipakolást. A csarnok oldalában lévő kocsma már teli, kutyasétáltatók és ürügy nélküliek isszák első söreiket. Bent a halasoknál nagy az élet, idén a felhozatal is jó volt. Vacsorára friss csevapcsicsit Bakin hentesnél, szárított füstöletlen kolbászt a szemközti lánynál, sajtot és tésztát a kanyarban lévő tejesnél veszünk, mint mindig.

 

4. Safari bár, egy kánikulai napon bármikor

A Kamenjak-félsziget kopár csúcsához legközelebbi parkolóba érkezve, a dzsungelszerű sás felől a kabócák zaja mellett generátor búgása hallatszik. A dzsungelbe ösvény vezet, belépve méretes, házi készítésű gyerekjátékok mellett haladunk az sűrűben. A bár bódéja előtti kiritkított, de száraz levelekkel árnyékolt téren néhány asztalként és ülőalkalmatosságként szolgáló fatuskó. Az egész egy nagy árnyas bungesz, nem csodálkoznánk, ha Matula bácsi bukkannak elő valahonnan. A kutyák külön itató mellett hűsölhetnek (lásd a képet). A pultnál a hűtött bort, limonádét vagy helyi gyógynövényekből készült teát a vendég maga csapolja a poharába. Enni is lehet, hamburgerszerű szendvicsek vannak csevapcsicsivel vagy tintahallal. Állati jó hely, kedvenc vendéglátóipari egységünk Balatonszemestől délnyugatra.

 

 

5. Matošević pince, egy forró délutáni autózás közben

A borászat stratégiai fontosságú helyen, Rovinj és Vrsar között, a Lim-csatorna végénél, az autópálya Medaki letérőjétől pár száz méterre, Krunčići faluban van. Pontos helyét táblák jelzik, nem lehet eltéveszteni. Az épület nehéz faajtaján keresztül kellemesen klimatizált térbe jutunk, rádióból zene szól, előbb-utóbb találunk valakit az üvegekkel teli konténerek között. Az illető fiatal srác szokott lenni, aki ott dolgozik, de kedvünkért félbehagyja a munkát és átkísér a szép kóstolóhelységbe. A hűtőből elővesz minden raktáron lévő borból egy üveggel, amelyikből kérek, tölt (előtte a biztonság kedvéért magának egy kortyot); elmondja (jó angolsággal), mit kell a borról tudni; megmutatja az árlistát, rendelek, összecsomagolja, kifizetem (nyugtát ad), megyek a kocsihoz, ő meg vissza a konténerekhez pakolni. Az egész alig több tíz percnél, hűsöltem, jó bort vettem jó áron. Tetszik, hogy a több száz palackos rendelések összeállítása mellett büszkén és őszinte örömmel adnak néhány üveggel. Azt mondják, hétköznaponként reggel kilenctől kábé este hétig van ott valaki, nyugodtan lehet menni.

 

Isztrián persze nem csak bort, de olívaolajat is érdemes vásárolni. Két legkedvencebb kedvencem Ipšáék Ipšiben, és Antonio Pastrovicchio Vodnjanban. Ipši faluszerűség, néhány hajtűkanyaros szerpentinen lehet felkapaszkodni Ipšáék szép házához. Mindig van otthon valaki, aki szívesen ad kóstolót a hűs pincében. Az olajukról csak annyit, a Frantoio idén a mértékadó Flos Olei kalauz első húszában benne van (őt találták a világ legjobb közepesen gyümölcsös, egy fajtából készült olajának). Csak fél literes kiszerelést árulnak a háznál, de azt a helyi viszonyokhoz és boltokhoz képest kedvező (ha jól emlékszem, 150 kunás) áron. Pastrovicchioék Vodnjan egyik főutcáján laknak, késő délutántól otthon szoktak lenni. Antonio nem átall rábeszélni az acéltartályból frissen kimért olajra; mint utólag kiderül, nem olyan jó, mint a szép üveges, de literenként 100 kunáért így is very best buy.

 

6. Brijuni-szigetek

A szigetcsoport Pulától északnyugatra, a parttól néhány kilométerre fekszik. Enyhe klímáját a római patríciusok, a 19. század végétől az európai arisztokrácia, majd a második világháború után Tito marsall élvezte.

Neki annyira megtetszett, hogy az év felét rendesen itt töltötte, és innen irányította nemcsak Jugoszláviát, de az ún. az el nem kötelezett országok együttműködését is. Az afrikai, ázsiai államok vezetői megbecsülésük jeléül különböző állatokkal ajándékozták meg, amelyek ha meg tudtak békülni a helyi klímával (pl. zebrák), a sziget szafariparkjában futkosnak, a többiek kitömött állapotban egy épületben tekinthetők meg.

Tito halála után a területet nemzeti parkká nyilvánították. Egy részét a mindenkori horvát kormányok jelenleg is protokollcélra használják, a szigeteken a mozgás emiatt korlátozott. Csak a legnagyobb sziget (Veli Brijun) látogatható: aki az ott most is működő elegáns szállodák vagy villák valamelyikében száll meg, a szigeten szabadon jöhet-mehet (állítólag világsztárok is szívesen jönnek a szigetekre, a biztonsági előírások miatt itt nem kell tartaniuk a paparazziktól). Egyébként csak szervezett túra keretében nézhetünk körül; ez a túra egész Isztria egyik legnagyobb turistaattrakciója, minden utazási iroda kínálatában szerepel. A legjobban akkor járunk, ha Fažanában, a nemzeti parknak a szigetre közlekedő hajók mólójánál található hivatalos irodájában fizetünk be. Fontos tudni, hogy a túrára legalább előző nap (akár telefonon) jelentkezni kell, aznapra már akkor sem írnak fel a listára, ha nem telt be a létszám.

A szigetre mintegy 10 perc alatt ér át a hajó. Angol, német vagy horvát nyelvű vezetés közül kell választanunk. A távolabbi látnivalókat a szigeten körbemenő kisvonatból nézhetjük meg (sajnos csak a szafariparknál áll meg), a kikötő közelében lévő dolgokat (például a 4. század óta élő olajfát, a Tito életét bemutató kiállítást és a kitömött állatokat) gyalog keressük fel.

Összességében a hely hangulata, a látnivalók minden korosztálynak érdekesek, egyszer érdemes rászánni a 7-8 ezer forintot a három órás túrára.

 

7. A pulai amfiteátrum audioguide-dal, és az Aquarium este

A híres egykori cirkusz a képeslapokon felülről fényképezve szerepel, de ha a földön vagyunk, más a térélmény: három oldalról körbeveszi a város, így a kikötő előtti úton haladva mindig izgalommal várjuk a látványt, amikor a magasba szökkenő falak egyszer csak felbukkannak.

Nyáron esténként szabadtéri színházként működik (gyakran komoly, világhírű fellépőkkel), napközben látogatható. A kövek jelentős részét állítólag elhordták, de így is elég sok maradt. Igaz, elég egyformák, nem sokat mondanak – kivéve, ha belépéskor élünk a lehetőséggel, és kérünk egy audioguide-ot (benne van a belépőjegy árában). A tájékozódást számozott táblák segítik, a hozzájuk készült, tökéletes és közérthető magyarságú hanganyag révén szinte megelevenedik a gladiátorok egykori küzdőterepe.

 

A Verudela erődben kialakított halnézde sokban különbözik a környékbeli hasonló turistalátványosságoktól. Először is, a komáromi erődhöz hasonló épület hangulatos (és napközben is hűvös) hátteret biztosít. Másrészt, ez nem csak egy egyszerű halgyűjtemény, inkább egy adriai természetrajzi múzeum, ahol biológiai kutatómunka és teknősmentés is folyik. Mint Isztrián nagyon sok érdekesség, sokáig, este 9-ig nyitva van, így akár kora esti programnak is elmegy.

 

8. Bale

A városka Pulától Rovinj felé esik útba. A picike központ tipikus „kőváros”, az aranyosabb fajtából: a városfalon kívül és belül egy-egy utca fut körbe. Az utcákon csönd, hűvös, macskák, néhány helybéli; hozzánk hasonló turistákkal ritkán találkozni. A belső utcán van Eleonora Grgac műhelye, ahol nagyon szép tűzzománcok készülnek. Minden évben elmegyünk, a szuveníreket itt szoktuk megvenni, és a gyurgyeváci művésznő gyerekkorában úgy megtanult játszópajtásaitól magyarul, hogy most is jól beszéli – sok érdekességet megtudunk tőle. Ezenkívül Baléban van a legjobb (de legalábbis a legeredetibb) fagyi is, amivel Isztrián találkoztunk, a San Rocco cukrászdában.

 

9. Temetők

Feltűnő, hogy Isztrián milyen szépek és ápoltak a temetők, akármekkora településről van is szó. A dombtetőkre épült falvak temetői a falakon kívül, gyakran a bevezető út mellett fekszenek, így szinte beléjük botlunk – érdemes egy-egy ilyenben egy sétát tenni. A sírköveken az adott történelmi kornak megfelelően olasz, horvát, olaszosan hangzó, de horvátul írt és horvátosan hangzó, de olaszul írt nevek váltakoznak. Különösen szép és érdekes a pulai, a ’90-es években rendbe hozott K.u.K. haditengerészeti temető, ahol a Monarchia legkülönbözőbb részén született, legkülönbözőbb rangú tisztjei és családtagjaik nyugszanak szép pálmafák között. A legszebb temető állítólag a vrsari, de mi ott nem voltunk.

 

10. A turistahivatal étteremkalauza

A turista életmódjától függő gyakorisággal, de rákényszerül az étteremben evésre. Ilyenkor nem feltétlenül kihegyezett gasztronómiai élményekre vágyik, hanem egyszerűen szeretne jóízűen megebédelni vagy megvacsorázni, mert éhes. Ahol viszont sok a turista, sok az étterem is, így nehéz eldönteni, melyikben tegyük kockára pénzünket.

A megyei turistahivatal internetes kiadványa ebben segít: az étteremkalauzban számos isztriai étkezőhelyet pontoznak különböző szempontok (étel minősége, kiszolgálás, stb.) alapján. Néhány szót írnak a hely jellegéről, esetleges külföldi kalauzokban (pl. Gault-Millau) való szereplésükről. Mindenképpen érdemes belőle tájékozódni, hogy lakhelyünk, vagy a kirándulások során útba ejtendő települések éttermei közül melyek szerepelnek benne. Nagy valószínűséggel megtudjuk, hogy az adott település mondjuk tíz étterméből melyik az a kettő, amelyik kívülről hasonlóan néz ki, mint a többi, árai általában nem magasabbak, ugyanakkor odafigyelnek az ételekre és nem a turisták pénztárcájának költséghatékony megcsapolása az elsődleges céljuk. Nekünk bevált; a Balatonon is elkélne egy hasonló. (Sőt.)

 

***

 

Nem volt egyszerű tizet kiválasztani, a korábbi emlékek halványabbak az újaknál, máskor talán más lenne a lista. Például a listán lenne a helye a vodnjani múmiás templomnak, a berami kápolnának, a macskáknak, és még sorolhatnánk.

Állítólag a vidék szeptemberben a legszebb: még meleg a tenger, de alig van turista. Októbertől pedig a brijuni szállodák sem olyan drágák, és megjelennek az első fehér szarvasgombák is. Szóval nincsenek elkésve.