Közeledik a február vége – bár most még tíz centi hó az udvaron, itt az ideje a paradicsom- és paprikapalánták elvetésének. Ha csak néhány tucatra van szükség, nem kell hozzá üvegház - elég egy napsütötte ablak.
Mit szoktak palántázni?
Általában azokat a növényeket, amelyek ültetési távolsága nem tenné gazdaságossá a folyamatos sorvetést, és/vagy a melegigényességük miatt csak késő tavasszal lehetne őket elvetni - így csak ősszel, vagy egyáltalán nem teremnének. A paradicsom április közepe-vége felé, a paprika és a padlizsán május közepétől ültethető ki a szabadba – ugyanoda elvetni sem lehetne őket sokkal hamarabb.
A későn érő káposztafélék (őszi káposzta, brokkoli, stb.) palántáit elég a tavasz végén elvetni, így azok szabadföldben is felnevelhetők.
Vannak növények, pl. a tökfélék, amelyek palántaneveléssel és helyrevetéssel is nevelhetők. Talán a könnyen felmelegedő homoktalajunk miatt, de pl. a cukkini nekem gyorsabban megnőtt szabadba vetve, mint palántaként kiültetve.
Milyen palántát érdemes otthon nevelni?
A piacokon a leggyakoribb fajták palántáit árulják, így ha különlegességekből szeretnénk palántát, nekünk kell előállítanunk. Ha valami „közönséges” dologból kell néhány palánta, talán egyszerűbb a piacon megvenni – persze otthon nevelni kevesebb pénzbe kerül, és az olyan meglepetésektől is megkímélhetjük magunkat, mint például a kúp alakú cseresznyepaprika.
Hogyan neveljünk otthon palántát?
Először is, olvassuk el Papp János klasszikus útmutatóját.
Ha valaki hozzám hasonlóan csak néhány tucat palántát szeretne a lakásban felnevelni, az alábbiakat érdemes figyelembe venni.
1. Időzítés
A palántanevelés ideje 6-8 hét. Tekintettel a kiültetés várható idejére (ld. fent) a paradicsomot február közepe, a paprikát március közepe körül kell elvileg elvetni; a padlizsán lassabban nő, ezért vetési ideje március eleje körül van. Ugyanakkor nekem még soha nem volt olyan problémám, hogy a palánták a kiültetés idejére kinőtték volna a tégelyüket – az viszont előfordult, hogy nem, vagy hiányosan keltek ki, ezért még egyszer kellett vetni. Szóval nem baj, ha akár két héttel is a fenti időpontok előtt vetjük el a magokat.
Azt is figyelembe kell venni, ha időközben néhány napot nem vagyunk otthon (pl. síelünk), frissen elvetett magokat nem jó otthon hagyni, mert a kelés után nem tudjuk levenni róluk a takarást (ld. 5. pont).
2. Föld
A palántaneveléshez homokos, nem túlságosan nitrogéndús, gyökerektől, fadaraboktól stb. tiszta föld kell. A mi kertünk földje nagyjából ilyen, ezért a felásott kertből szoktam egy enyhébb téli napon egy vödörrel félretenni. Volt, hogy ez elmaradt, a vetés időpontjában reménytelenül havas, fagyott volt még a föld, ezért vettem zsákos palántaföldet – tőzeg hanyagul, csomósra eldolgozva agyaggal, téglatörmelék, műtrágya. Abban a formában teljesen használhatatlan, nem ajánlom senkinek.
Viszont jobb híján az általános virágföld teljesen megfelel a célra.
3. Elhelyezés, eszközök
A palánták a legnapsütöttebb ablak közvetlen közelében érzik jól magukat. A keléshez a legtöbb melegigényes növénynek a szobahőmérsékletnél magasabb, 25 Celsius fok körüli hőmérsékletre van szüksége, ezért ha nincs fűtőtest a közelben, éjszakára (sötétedés után) tegyük őket a radiátor/kályha mellé. Ha a fényviszonyok miatt a palánták a földre kerülnek, tegyünk valamit az edényük alá, hogy a szoba meleg levegője alulról is érje őket.
Barkács-áruházakban kapható a képen is látható, esztétikailag a család többi tagja számára is elfogadható, zöld, átlátszó fedelű szaporítóláda, amely kb. egy notebooknyi helyet foglal, 5x5 cm-es tégelyből 24 fér el benne. Palántatégelynek lehet használni kilyukasztott joghurtospoharat is, de én gazdaboltban kapható, kifejezetten erre a célra szánt tálcákat szoktam használni, mivel jobban ki lehet velük használni a rendelkezésre álló helyet. (Elvileg egyszer, nálam 3-4 évig használatosak.)
4. Vetés
Ha a szükséges palántamennyiség könnyen elfér a lakásban, a fent hivatkozott leírástól eltérően, egy fázisban, tűzdelés nélkül is lehet palántákat nevelni.
Ugyanakkor saját megfigyeléseim is alátámasztják, amit a szakirodalom állít: a tűzdelt, azaz a földjéből gyökerestől kivett és újra elültetett növények meglepő módon gyorsabban, erősebbre nőnek, mint zavartalanul fejlődő társaik. Ezért ha nincs is helyszűke, és kicsit több macerával is jár, de érdemes a növényeket egy helyre elvetni és a tégelyekbe később szétültetni.
Emellett bizonyos növényeket (én leginkább fűszerpaprikát, de pl. a zeller, káposztafélék is ide tartoznak) eleve nem önálló poharakban, hanem „ömlesztve” szoktak nevelni (és szabad gyökérrel kiültetni).
Az ömlesztett vetés céljára én vettem egy külön szaporítóládát. Az alját néhány helyen kilyukasztottam, és beleillesztettem egy másik ládába, hogy a felesleges víz le tudjon csorogni.
A vetés menete:
1. A palántatégelyeket vagy a ládát megtöltjük annyi földdel, hogy kissé lenyomkodva a pereme alatt kb. fél-egy cm magasságig érjen.
2. Langyos (ha hideg a föld, meleg) vízzel meglocsoljuk, hogy a talaj kellően nedves és tömör legyen.
3. Ha egyenesen ládába, több fajtát vetünk, pl. kartonpapírból képezhetünk térelválasztókat ill. ezáltal az egyes fajtáknak kis rekeszeket.
4. Ha a föld beszívta a vizet, egymástól 1 cm távolságra szórjuk a földre a magokat (tégelybe vetés esetén tégelyenként 2-3 szemet tehetünk).
Az egyes fajták elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy nem feltétlenül egyszerre kelnek, így ha több fajt (paprika, paradicsom, stb.) is vetünk, az azonos fajú növények különböző fajtáit egymás mellé ültessük - így könnyebben tudjuk takarva tartani a később kelőket. Természetesen - ha nem rendelkezünk kivételes memóriával - egy külön papírra mindenképp érdemes feljegyezni, melyik rekeszbe mi került.
5. A maradék földből szórjunk a magokra vékonyan, épphogy eltakarva őket. Minél apróbb a mag (különösen zeller, káposztafélék), annál óvatosabban végezzük ezt a műveletet, különben a gyenge csírák nem tudnak kiemelkedni a föld alól. Ezután a takaróföld tömörítése érdekében kézi permetezővel óvatosan permetezzünk rájuk kevés vizet, vagy - hogy a földben élő, a palántákat veszélyeztető gombák, baktériumok elpusztuljanak - még inkább vízben elkevert 1% bordói levet.
6. Fedjük le a szaporítóládát.
5. Ápolás
Amíg a palánták ki nem kelnek (kb 1, maximum 2 hét), ügyeljünk rá, folyamatosan nedves legyen a földjük. Az elpárolgott vizet kézi permetezővel pótoljuk, nehogy kiöntsük a magokat. (Ha vetéskor nem használtunk bordói levet vagy más gombaölőszert, egyszer érdemes megtenni.)
Ha a magok kikeltek, rögtön vegyük le róluk a fedelet, egyébként nagyon megnyúlnak – nekünk pedig tömzsi, erős szárú palánták kellenek. Ha valamelyik palánta nem akar kikelni, inkább fedjük le külön egy darab celofánnal (újságpapírral), minthogy az összes többi nagyon megnyúljon.
Ugyanígy túlzott növekedéshez vezet, ha a kikelt palántákat túlöntözzük. Elég annyi vizet adni, hogy ne száradjon ki a földjük. Ha kicsit már erőre kaptak a növények, a betegségek megelőzése érdekében ne vizezzük be a levelüket, az öntözéshez inkább már kannát használjunk.
A növények kikelését követően először az ún. sziklevelek jelennek meg, majd később az első, a fajtára jellemző alakú lomblevelek is. Ilyenkor már tűzdelhetjük, azaz tégelybe-cserépbe-stb. szétültethetjük a növényeket. (Nem bonyolult: a tégelyekbe földet teszünk, meglocsoljuk, és kis lyukat nyomunk a föld közepébe; a szaporítóládát alaposan belocsoljuk, hogy könnyen ki tudjuk venni gyökerestül a kis növényeket, amelyeket beteszünk a tégelybe és a tövükhöz földet nyomkodunk.)
Ha közeledik a kiültetés ideje, fontos a palánták fényhez szoktatása. A kiültetés tervezett időpontja előtt 1-2 héttel, amikor az időjárás lehetővé teszi, rakjuk ki nappalra a növényeket a szabadba – az első alkalommal néhány órára és árnyékba, majd fokozatosan növelve a fényadagot. Különben az üveg mögött UV-fényhez nem szokott növénykéink levelei megégnek, leszáradnak. Legjobb egy nagyobb fa, tereptárgy, stb szórt árnyéka, ahol a déli órákban nem kap közvetlen napfényt, de elég világos van számára. (A piacon vett palántákkal nincs ilyen teendő, azokat jellemzően fólisátorban nevelik, amely átengedi az UV-fényt.)
6. Kiültetés
Kiültetésre a legjobb a borongós idő – ha verőfényes napsütésben kell ültetnünk, inkább várjuk meg a késő délutánt.
A növények leendő helyét ekkorra természetesen már régen elgereblyéztük, így csak a sorokat kell kijelölnünk, paradicsom és padlizsán esetén 60 cm, paprika esetén 40 cm távolságot tartva. Húzzunk egy csíkot a sorok helyére, majd a növények helyén kapával vegyünk ki egy kapányi földet. (Tőtávolság az egyes növények között: karós paradicsom 60 cm, padlizsán 30 cm, paprika 20-25 cm.) A lukakat locsoljuk meg alaposan vízzel.
A palántákat a tégelyből földestől kivéve tegyük úgy bele az iszapos lukakba, hogy kissé a föld pereme alá kerüljenek. Az esetleg megnyúlt palántákat sem szabad az eredetinél mélyebbre ültetni – kivéve a paradicsomot és a physalist, ezeket a legelőször kifejlődött alsó (ún. szik-) levelükig a földbe süllyeszthetjük, mivel a szárukról is képesek gyökeret fejleszteni. Temessük vissza a lukakat úgy, hogy egy kis tányér maradjon, ami jobban összegyűjti majd a csapadékot.
Érdemes a növények tövét levágott fűvel, vagy valami hasonlóval akár nagyon vékonyan is betakarni, hogy a földről felverődő napsugarak ne égessék ki a még érzékeny növényeket.
