HTML

Földszint

Itt már van fény, és innen tudunk elrugaszkodni. Itt terem majdnem minden, amit szeretünk.

Friss topikok

Linkblog

Címkék

21 (1) 21 magyar vendéglő (1) alapanyag (4) amandine (1) ánizsmenta (1) antikváriumgyümölcsei (2) aranygaluska (1) arcadebistro (1) artajo (1) articsóka (1) baldasztis (1) balija (1) bámia (1) barnaillés (1) baudrilli (1) bazsalikom (1) befőzés (1) bockbisztró (1) bor (2) borkonyha (1) brokkoli (1) budweiser (1) burgonya (1) chili (2) chodovar (1) costes (2) csalogány26 (1) csehország (1) csicsóka (1) csite (1) csombor (1) cukkini (1) culinaris (1) cutrera (1) dosa (1) ecet (1) egyéb (1) fazakas (1) fűszernövények (1) galambgomba (1) gasztro (14) gödöllő (3) goldbisztro (1) góliát (1) gomba (1) granditalia (1) gyom (1) habanero (1) hentes (1) horváthmihálytéricukrászda (1) igazioliva (1) ipsa (1) irodistaebéd (3) isztria (6) jeszenszkyárpád (1) júdásfüle (1) kambiz (1) karalábé (1) kercaszomor (1) kert (13) ketchup (1) krémes (4) laci!konyha! (1) lecsó (1) litauszkizsolt (1) mákbistro (1) mandulafenyő (1) manuel delicatbistro (1) marosvásárhely (1) matosevic (1) mediterrán (1) montenegro gurman (1) mulcsolás (1) muskotályzsálya (1) naszvad (1) okra (1) olimpia (2) olíva (1) olívaolaj (2) onyx (1) őzláb (1) padlizsán (1) palánta (2) paprika (2) paradicsom (6) patisszon (1) patiszon (1) pénzügyőr sporttelep (1) pesti disznó (1) pest buda (1) petry (1) philippe a belga (1) pianogrillo (1) pilsner urquell (1) platan (1) porter (1) rozmaring (1) salátafőzelék (1) solier (1) sörtúra (1) spazio (1) szarvasgomba (1) tarack (1) téliszalámi (1) teszt (1) tomatillo (1) trombitagomba (1) u26 (1) utazás (1) vale de lobos (1) wangmester (1) zeller (1) zöldség (3) Címkefelhő

2011.04.30. 15:02 muskotály küvé

Cseh sörtúra vonattal

 

Nullaöthuszonnyolc. A Jeszenszky János (avagy Ján Jesenius) Eurocity menetrend szerint kigördül velünk a Keleti pályaudvarról, és tizenhatnegyvenkor már ott is vagyunk a Budweiser (avagy Budvar) látogató-központjában, hogy a kedves hölgy körbevezessen minket a gyárban.

 
Második alkalommal szerveztük meg tavaly nyáron – így már hagyományossá vált – csehországi sörtúránkat. Előző évben feltűnt, hogy a nagy sörgyárak jellemzően a vasútállomásokhoz közel fekszenek, ezért most vonattal mentünk, a dél-csehországi nevezetes sörfőzdékre, és néhány kedves tavalyi emlék újrakóstolására koncentrálva.

 
Péntek – a közszolgálati sör
 
Az első nap tehát Budweis (České Budějovice) volt a cél. Ehhez Brünnben át kellett szállnunk; a csatlakozásig kb. másfél óra maradt, így elsétáltunk kedvenc helyünkig, a Pegas sörfőzde-söröző-szálloda objektumig. Az étterem-söröző kilenckor nyit, hűvös-sötét rejteke már fél tízkor is jóleső menedéket jelentett a napsütötte utca után. Helyben háromféle sört főznek és csapolnak – mindegyik kitűnő (ráadásul egy korsó itt 6 deci).
Ezt követően felszálltunk fel a Budweis felé menő vonatra, majd négy órát zötyögtünk a célállomásig. A sörgyári túra lefoglalt időpontjáig volt még bő fél óránk, így a restiben egy korsó Budvarral szerencsére csillapítani tudtuk szomjunkat. A sörgyár a „severni zástavka” nevű vasúti megálló mellett fekszik, ahová néhány perc alatt át is értünk (ha épp nem megy arra személyvonat, trolibuszok is járnak a főpályaudvar felől.)
Tehát beeresztettünk a szentélybe, és megnézhettük a sörgyár különböző részlegeit az artézi kúttól a palackozóig, az ászkoló pincékben még egy pohár szűretlen sört is kaptunk.
A Budweiser még Csehországon belül is különlegességnek számít: a gyárat nem privatizálták, „nemzeti vállalat” formájában működik. Vezetőnk szerint csak így biztosíthatóak a sör kifogástalan minőségének feltételei: a legjobb alapanyag, a kellő ideig történő ászkolás és az egy telephelyen történő előállítás. A magántulajdonú sörgyárakban nagy a kísértés, hogy olcsóbb anyagból, az érlelési időn kicsit spórolva, a különböző márkákat kevesebb telephelyre összevontan gyártsák. Csehországban tehát a Budvar a „közszolgálati” sör – és úgy látszik, ők már tudják, közszolgáltatást nem érdemes privatizálni… Náluk szemlátomást az állam sem annyira rossz tulajdonos: a sörgyárat folyamatosan modernizálják, a sörgyári éttermet is példamutatóan felújították és üzemeltetik.
A látogatást és belvárosi szállásunk elfoglalását követően az éhségünket próbáltuk csillapítani. Bibliánk szerint a város legjobb helye, a Masné Krámy bezárt, ezért kissé megtörten a főtéren kerestünk valami helyet. Már majdnem beültünk valamelyik turistaetetőbe, de mivel rémlett, mintha a sörgyárban mégiscsak ezt az elvileg bezárt helyet ajánlgatták volna, rákérdeztünk egy taxisnál – aki megmutatta a főtér sarkától száz méterre lévő, szépen felújított és láthatóan újranyitott helyet. A Masné Krámy eredetileg mészárszék volt (innen a neve is), majd étterem, és (szerencsére nem végül) bezárt étterem lett – de a sörgyár felújította, nagy, sörhöz illő hangulatú és választékú, de szép és kulturált helyet csináltak belőle. Ráadásul nagyon finom szűretlen Budvart is csapolnak…

 


Szombat – vonatozgatás, majdnemsörfürdőzés

 
A Marienbadhoz (Mariánské Lázně) közeli Chodova Plana, azon belül az útikönyvünk által dicsért sörfőzde-szálloda komplexum volt az aznapi célpontunk.
Kihasználva a vonatozás előnyeit, Budweistől mintegy fél órányira, Protivínben megszakítottuk utunkat, leszálltunk, és elsétáltunk a Platán sörgyárhoz. A városka központjától vélhetően a névadó platánsor vezet a sörgyár bejáratához, ahol mintabolt is található. A sörgyár termékei itt hűtve is megvásárolhatók, igény esetén a bolt mögötti padokon megpihenve is elfogyaszthatóak; mi is kipróbáltunk egy-egy üveggel. (Ottjártunkkor egy rendes kocsma is már kivitelezés alatt volt.) Ezt követően – némi tartalékot is magunkhoz véve – visszasétáltunk az állomásra, ahol a hangulatos restiben, cigarettafüst és metálzene kíséretében, a csapolt kivitellel is megismerkedtünk.
Pilzenben át kellett szállnunk; sajnos le kellett számolnunk a pontos cseh vonatokkal kapcsolatos sztereotípiákkal, vonatunk több, mint 10 percet késett, míg a csatlakozásra csak 8 perc állt volna rendelkezésre – szerencsére a másik vonat még ennél is többet, majdnem fél órát vert rá a menetrendre, így végül is elértük. Persze ez nem derült ki ennyire egyszerűen, így volt egy kis izgalom bennünk, mire leültünk a kupéban - jólestek a még hűvös protivíni palackok.
A „Planá u Mar. Lázní” nevű helyen ismét át kellett szállnunk; a csatlakozásig hátra lévő bő fél órát az állomás melletti, Roxy VII Sportbár . névre keresztelt helyen töltöttük: kényelmes, kék-sárga bútorok, zenegép, hideg sör, ne hagyja ki, aki arra jár.
Innen már néhány perces személyvonatozással, nem sokkal negyed öt után befutottunk Chodová Planába, hogy megtaláljuk Csehország eddig megismert legkedvesebb független sörfőzdéjét.
A szépen felújított vasúti perontól a település központja jó negyedórás sétával érhető el. Útikönyvünk alapján egy panzió méretű, szálláshely-sörfürdő-étterem-házisörfőzde komplexumra gondoltunk, de alulbecsültük a dolgot. A hely egy rendes méretű sörgyár, körülötte szállodának kialakított kastéllyal, nagy kerttel, étteremként hasznosított ászkolópincével. Az éttermi kiszolgálás nem állt a csúcsán, ezt leszámítva nagyon kellemes délutánt-estét töltöttünk el, pedig a sörfürdőt idő hiányában ki sem próbáltuk.
 
 
Vasárnap – az Ősforrás
 
A jobbféle szállodai reggelit követően visszahúztuk poggyászainkat a vasúti megállóba, és a kis piros dízellel átzötyögtünk a néhány percnyire lévő Marienbadba. A poggyászok a megőrzőben maradtak, mi pedig feltaxiztunk a fürdővároshoz. A fedett, oldalról nyitott csarnokban épp egy jazz-zenekar játszott; a húsz és száz év közötti közönség a koncertet bámulta, vagy az üzletek kirakatát nézegetve őgyelgett. A környéken több, különböző jellegű és javallatú forrás fakad; a dombokon körben szép, nagy, Monarchia-korabeli szállodaépületek, köztük szép, ápolt parkok. Séta után visszatroliztunk a szép, nagy, gyönyörűen felújított (és ápolt) Monarchia-korabeli állomáshoz - és elindultunk hazafelé: felszálltunk a prágai vonatra. Most csak persze Pilzenig mentünk.
Szállásunk, a Hotel Slovan pont úgy néz ki, mintha valaki a privatizáció során nagyon olcsón jutott volna a patinás épületethez, azóta egy fillért nem költött volna rá, és „feji a tehenet”. Egyesek szerint a 90-as évek elejei román szállókra emlékeztet – de tiszta és a belvárosban van.


Becsekkolás után a főtéren keresztül (az impozáns dómot kívülről megtekintve) elsétáltunk a sörmúzeumba – nagyon érdekes, ráadásul jó sörgyári étterem is található, ahol szűretlen pilzenit is csapolnak.
Estére is itt foglaltunk asztalt, hogy a sörgyár udvarában tett rövid séta (úgy döntöttünk, gyárlátogatásból elég volt Budějovice) és némi pihenés után megnézzük a VB-döntőt.
 
 
 
 


Hétfő – Prága

 
Dél körül futott be a vonatunk a Hlavní nadrazsira, ahonnan némi metrózással jutottunk el a Károly-híd pesti hídfőjének (és az Arany Tigrisnek) közvetlen közelében lévő, kényelmes, ennek ellenére nem drága, tehát nagyon jó szálláshelyünkre.
Sokan mondják, Prága annyira elturistásodott, hogy a belvárosban nem is érdemes sörözőt keresni. Bár tényleg nagy az áradat, és nem annyira könnyű egy-egy helyre bejutni, mint húsz évvel ezelőtt, szerencsére a helyzet azért nem ennyire drámai. Az U Kata az Óváros-tér szomszédságában található, ennek ellenére nem probléma helyet találni az egyszerűen berendezett, de hideg csapolt pilzenit és a szokásos cseh kocsmaételeket kínáló helységben.
Hrabal kedvenc helye, az Arany Tigris délután háromkor nyit; aki biztosra akar menni, nyitáskor legyen ott, mert gyorsan megtelik. Aki esetleg nem hallott volna róla, a kocsma Prága egyik kultikus helye; az asztalok hírességek és különböző szervezetek törzshelyei, meghatározott heti órarend szerint. A csaposnak (aki folyamatosan tölti a korsókat) és a pincéreknek (akik széthordják azokat) szemlátomást legalább 30 éve ez a munkahelyük. A kommunikáció minimális, szorgalmasan pótolják a kiürült korsókat. Legfeljebb akkor kérdeznek vissza méla undorral vegyes hitetlenkedéssel, amikor a nyugatiasan kinéző fiatal pár, bédekkerrel a kezében, összesen egy sört rendel.
A budai oldalon, a vár bejáratánál van a tágas, füstös, egyszerű Fekete Ökör, itt is sok (de nem végtelen sok) jó ember elfér.
Este az U Medvidkuban szoktunk kikötni, amely viszonylag drága, legfeljebb közepes ételeket kínál, tele van turistákkal – de a saját készítésű erős söreiket muszáj megkóstolni, és friss Budweist csapolnak.
 
 
Kedd – Pardubicei Porter, aztán haza
 

Pardubice az egyik (mert kettő van!) Prága – Brünn vasúti fővonalon, a Pernstejn sörgyár a vasútállomástól 500 méterre, a sörgyári étterem és mintabolt pedig a sörgyár bejárata mellett fekszik – az univerzum ezen kis része annyira jól illeszkedik a nagy egészhez, kár lenne a rázúmolást kihagyni.
A Hlavní nadrazsiról óránként legalább 2-3 vonat indul Pardubice felé; mi pont a szlovák vasutak által üzemeltetett kassai gyorsra szálltunk fel. A személyvagon feltűnően modernebb és kényelmesebb, mint a cseh vonalakon megszokott, kissé lestrapált kocsik; az élményt egyedül egy Ficós választási hirdetés fokozta/rontotta. (A szerelvény autószállító vagonnal zárul, ha valaki esetleg el akarná vinni az autóját Prágából Kassára vagy vissza).
Bő egy óra utazás után már a be is tettük csomagjainkat a pardubicei automata megőrzőbe, hogy néhány perces könnyed sétával elérjük a fent jelzett objektumot.
A sörgyári étterem az átlagos hasonló helyeknél kissé fantáziadúsabb fogásokat tart, de napi menü is van; a helyiek láthatóan élnek is a lehetőséggel, aznap pont töltött paprika volt – természetesen knédlivel, mi mással.
Persze nem ezért szálltunk le a vonatról. Bevezetésként iszunk egy tizest, egy rzsezanét, valaki egy tizenkettest – hogy az előjáték után végre élvezhessük az egyik legjobb cseh sört: a 19 fokos Porter barnasör a Guinesshez hasonló jellegű, fekete színű, nem is túl keserű, nem is túl édes, pont jó úgy, ahogy van.
 
A tragédia nem sokkal ezután történik.
Betérünk a mintaboltba, ahol szép 8-as kartonokba csomagolva kapható a Porter, veszünk három kartonnal, kisétálunk a vasútállomásra.
A pesti vonat néhány perces késéssel áll be az állomásra. Hirtelen felemeljük a csomagokat és a kartonokat a földről – két karton műanyag füle nem bírja, a peronra esnek, a sörök – kimondani is fájdalom – összetörnek.
Az utat felkavartan és szomorúan folytattuk, de reméljük, járunk még arra.
 
Útikönyv
 

Nagyon hasznos segítség a Sörmentén Csehország című könyv: nemcsak a sörgyárakról, vendéglőkről és kocsmákról kapunk szubjektív hangvételű, egyben tényszerű leírásokat, de a sörgyárak által érintett, vagy egyéb szempontból érdekes településekről, főbb látnivalóikról is olvashatunk. A könyvben térképek is vannak, így önmagában elegendő információforrás az út során. Mi az egész túrát lényegében a könyv alapján terveztük meg, és végig a zsebünkben/hátizsákunkban volt.
Nyomtatott kiadvány lévén, a dolgok változása (pl. az U Pandura söröző bezárása Brünnben, vagy a Masné Krámy újranyitása České Budějovicében) nem szerepel benne.

 

Helyben szereztük be a Csehország sörgyárai című térképet. Csehország térkép, a sörgyárak kisméretű képével illusztrálva, a sörgyárakról szóló melléklettel.

 
Vasúton Csehországba
 
A nagy sörgyárak felépítése és a vasúthálózat kialakítása nagyjából egy időben történhetett, mindenesetre gyakran esnek egymás közelébe.
Amerre mi jártunk, ütemes menetrendet tapasztaltunk, azaz mind a fővonalakon, mind a kapcsolódó mellékvonalakon egyforma időközönként indulnak a vonatok, ami megkönnyíti a tervezést – és az út megszakítását egy-egy, útbaeső sörgyárnál.
Ami az infrastruktúrát illeti, egyikünk sem tapasztalt vonatozó, de a belföldi szerelvények nagyjából annyira újak vagy régiek, tiszták vagy piszkosak, mint nálunk (talán tisztábbak).
A menetrend betartása is nagyjából „magyaros” szinten volt; ezek összességében enyhe csalódást okoztak, a csehektől kicsit már többet várna az ember, de azért elment a dolog.
Ami viszont megdöbbentő volt, hogy a legtöbb helyen, ahol megfordultunk (a kisvárosokat is beleértve), vadonatúj, elektronikus kijelzővel felszerelt peron és nemrég felújított, vagy épp javában (belső!) felújítás alatt álló állomásépület fogadott. Úgy tűnt, mintha a csehek az EU-támogatások adott részét nem szökőkutakba és díszburkolatokba, hanem a vasútállomások nyugateurópaizálásába öntenék.
Akár újak, akár régiek, az állomásépületek sokkal kulturáltabbak, és sokkal inkább az utazóközönséget szolgálják, mint nálunk: használható (néha csillogó-villogó) mellékhelységek, lepusztult kocsmák helyett használható üzletek. Ahol kerestünk, mindenhol találtunk csomagmegőrzőt.
A csehországi sörgyárak vonattal történő felfedezése tehát összességében jó ötletnek bizonyult.
Az utazáshoz ún. Citystar csoportos jegyet vettünk. Ez egy magyarországi induló állomás és egy – ez esetben – csehországi célállomás között egy oda-vissza útra érvényes. Az útvonal meghatározható, nem feltétlenül a legrövidebb és oda és vissza nem feltétlenül ugyanazon az útvonalon kell megtenni. Az utazás akárhányszor megszakítható, de egy hétvégének az utazásba bele kell esnie. Maximum öt főre váltható, az első ember 100 EUR-t (közelebbi célpont esetén kevesebbet), a többi ennek felét fizeti. Ha a célpontok egy útvonalra felfűzhetőek, akkor talán ez a legkényelmesebb és –olcsóbb megoldás. (Mi Budapestről Marianske Laznéba, odafelé Brünn-Jihlava, visszafelé pedig Prága-Pardubice „átmenetben” váltottunk jegyet.) Csillagtúrára ez a konstrukció kevésbé alkalmas; ilyen esetben valószínűleg érdemesebb 19 euró/fő áron Prágáig jegyet váltani és a belföldi szakaszokra helyben jegyet venni. Érdemes tudni, hogy csoportoknak a cseh belföldi vonalakon jelentős kedvezményeket adnak: legalább két utas esetén mindketten 25%, több utas esetén pedig a többiek 50% kedvezményt kapnak. (Ezt a MÁV is bevezethetné.)

 

Címkék: csehország pilsner urquell budweiser porter sörtúra platan chodovar

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://foldszint.blog.hu/api/trackback/id/tr492866885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kalapácstollú 2011.04.30. 17:57:57

Jaj, néhány éve még én is!

Megköszönöd az italt,hazamész, kivered 2011.04.30. 18:42:07

De szep!
Erdemes Velke Popovicet is beiktatni, foleg a sorfesztival idejen.

svejku 2011.04.30. 20:37:25

Nagyon király lehetett! Én is imádom Csehországot, és a cseh söröket. Ezt azért nézzétek meg: www.vaskojani-soralatet.hupont.hu/18/cseh-soralatet-cserekczech-beer-coaster-exchange

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2011.05.06. 07:26:29

Hú, szuper beszámoló, megjegyzem magamnak!

@Megköszönöd az italt,hazamész, kivered: Velké Popovicét én is ajánlom, bár mi nem a legjobb időpontban jártunk arra: jozsefbiro.blog.hu/2011/05/06/velke_popovice

Mikor van ott a sörfesztivál?

nagypapi · http://kozosgomba.blogspot.hu/ 2011.05.12. 17:38:33

Együttérzésem a tragédiában...:))
süti beállítások módosítása