A téliszalámi kultikus eledelünk. Gyerekkoromban szüleim lehetőségeinek függvényében került az asztalra; az egyetemista lét kirándulásai során az üveg Unicummal a hátizsák legpraktikusabb tartalmát, emellett egy csipetnyi Magyarországot jelentett egy kis rúd belőle. Sajnos a hagyományos Pick, Herz márkák minősége az utóbbi években erősen megkopott. Ismerősökkel nemrég kóstoltunk néhány sört és bort, s előételnek némi téliszalámit is az asztalra tettünk, nemzetközi kínálatban.
Alsó sor, balról jobbra: Kometa Prémium, Pick. Felső sor: Kostelecky Uzeniny Uherák Minisaláma.
Az első kettőt negyvendekás rúdból szeleteltük; a cseh versenyző ugyan létezik a magyarokhoz hasonló méretben, de csak ilyen vékony kivitel volt most a boltban.
A leghíresebb versenyző természetesen a Pick. Szagra üres, ki nem mosott zsírosbödön, ízre tompa, fakó, avas-zsíros, állott töröttbors aromájával. Nem a harmadik legjobb, hanem a legrosszabb. (Emellett, vagy inkább ennek ellenére, a konkrétumokra emlékezés nélkül, messze a legdrágább.)
Kometa. A kaposvári szalámit néhány éve láttam először, de eleinte csak hosszú rúdban árulták, ami nálunk lassan fogyna el, így nem kerültem közelebbi ismeretségbe vele. Nemrégen megjelent a negyvendekás kivitel - azóta ez a kedvencem. A szükséges penészgombás íz ugyanúgy megvan benne, de ízre sokkal frissebb, üdébb, mint a nagy múltú versenytárs. Nekem ez ízlik a legjobban, a többiek a második helyre tették.
Kostelecky Uherák. Uhorsko a Trianon előtti Magyarország neve csehszlovákul, így az uherák szó valami „magyar dolog”-ot jelent; ha valaki látta az Őfelsége pincére voltam c. filmet (aki nem látta, feltétlenül nézze meg), „uherák”-ot mond a vidéket járó kereskedő, amikor a felirat szerint „téliszalámi”-t rendel a szobájába – tehát így képzelik a cseh hentesek a magyar téliszalámit. Sajnos nincs igazuk: ez a szalámi is friss ízű, a legkevésbé zsíros; nekem kicsit túlságosan is száraz, de a többiek szerint ez a legjobb.
A tesztből kimaradt a Herz, de gyanítom, az első két helyezést nem befolyásolta volna.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a téliszalámival kapcsolatos honfiúi büszkeségem percek alatt omlott össze, amikor két évvel ezelőtt Olaszországban megkóstoltam első helyi vaddisznó-szalámimat. A Follonica „Zona Industriale”-jában található gyár nagyon különlegesnek nem mondható terméke friss illatával és ízével, kellően durvára darált állagával bármelyik fenti szalámit lemosta volna a porondról. És még csak többe sem került: asszem 12 euró volt egy kiló.