Családi okok miatt elég sokszor utazunk Szlovákiába. Bár a globalizáció, a nagy élelmiszergyártók univerzális kínálata miatt nincs nagy különbség van az ottani és a hazai hipermarketek kínálata között, akad néhány dolog ott, ami nálunk (már) nincs.
Minden hipermarketben kapható kész knédli. Általában valahol a környéken készül, néhány napig tartható el. Töredelmesen bevallom, mi általában a fagyasztóba tesszük, hogy egy kacsasült és párolt káposzta, vagy egy pörkölt mellé kerüljön elő.
A cseh babapiskóta kicsi, kerek csókocska, ezért a vele készült tiramisu kissé szokatlan - de "puritán" összetétel-listája (búzaliszt, tojás, cukor) önmagért beszél:
Az a szép sárga
vaj... Ami lehet szinte fehér is, ha a csallóközi, Léva környéki vagy sárosi síkságról származik, míg az árvai, liptói és egyéb hegyvidéki általában sárgás. Mindegyik vaj, jellemzően 82-83% zsírtartalommal.
A szlovák élelmiszeripar fejletlenségét jelzi, hogy még nem jöttek rá, hogy lehet vízből, sűrítőanyagból és színezékből mustárt előállítani - így kénytelenek mustármagot, ecetet és hasonló kőkorszaki dolgokat is felhasználni a horcsicához. Kedvencem a liptószentmiklósi "kremzská" nevű, durvára darált magból készült, enyhén csípős fajta.
Poharas habtejszin. Ilyesmi nálunk is volt valaha, amikor léteztek még olyan termékek a hűtőpultban, amelyeket két hétnél rövidebb ideig lehetett eltartani. Szóval nem UHT, a 33% zsírtartalomtól eltekintve nincs semmi trükk (a "bez" az ugye fosztóképző), le kell hűteni és fel lehet verni - hab lesz belőle. Tízből tízszer.